Montenegro (Herceg Novi, Igalo, Kotor) - Horvátország (Dubrovnik) 2008

Submitted by fz on k, 2008-08-05 21:18

Ezen a nyáron nem akartunk messzire menni, csak ide Horvátországba, de mivel három évvel ezelőtt az Isztriai félszigeten voltunk és Franciaország után nem akarunk még egyszer visszamenni a kicsit Siófok feelingbe, ezért délebbre néztünk és megálmodtuk Dubrovnikot, mint végcélt. Elolvastunk róla sok mindent és úgy döntöttünk - barátaink is tanácsolták - hogy nem rendelünk előre szállást, mert a helyszínen úgyis találunk majd.

Három nappal az indulás előtt egy barátunk éppen hazatért egy balkáni körútról és friss élményei között mesélte, hogy Montenegró milyen barátságos kis ország és egyáltalán nem felkapott nemzetközi üdülőhely, tehát olcsóbb, mint Dél-Dalmácia. A gondolat megtetszett, tehát módosítottuk a célt, irány Montenegró és annak is a legészakibb csücske, Herceg Novi. Szállást majd találunk. A fizetőeszköz az euro. Háború már régen nincs, itt nem is volt. Beszereztünk egy utikönyvet, aztán beültünk az autóba. Kb. 1000 km. Ilyet már csináltunk, gondoltuk nem lesz gond. A másik nagyszerű gondolatunk az volt, hogy a Horváth tengerpartra kiéhezett túristák mindig pénteken és szombaton özönlenek át az országokon, mi hétfőn indulunk, tehát a szokásos dugókat az alagutak és fizetőkapuk előtt megússzuk. Volt még egy döntésünk. Nyáron még légkondis autóban sem kellenes 100 fokban utazni, induljunk éjszaka.

Odafelé
Háromnegyed egykor gördült ki az autó a ház elől és csaptunk bele az éjszakába. Az út magyarországi szakasza esemény nélkül telt. Éjszaka léptük át a horvát határt. Mág magyar oldalon váltottunk annyi kunát, amennyit oda-vissza elegendőnek véltünk. Természetesen csak nagy címletű pénzeket kaptunk és ahogy szomszédunk autópályáján belelendültünk az éjszakába hamarosan találkoztunk a kis hazánkból ismerős lenyúlási kísérlettel. Odaadtunk az első fizetőkapunál 36 kunáért 500 kunát, hogy majd a koma felváltja és a visszajárót elraktuk. Persze a mögöttünk jövő autók már toltak ki a kapuból, de mi közvetlenül a kapu után jobbra húztunk és átszámolva a pénzt kiderült, hogy a kapus úgy keverte a visszajáró papírpénzek 50-es és 100-as címleteit, hogy felületes szemlélőnek csak több kilométer múlva tűnik fel, hogy 100 kunával kevesebbet adott vissza. Visszamentem és kértem, hogy számolja át a visszajárót. Látszott rajta, hogy érzi, megfogták, ezért bocsánatkérések közepette már rendesen adott vissza.

Mielőtt kivilágosodott elálmosodtam és aludtunk a kocsiban, majd sokat haladtunk és Split után elfogyott alólunk az autópálya. 770km 2 óra alvással együtt déli 11 óra alatt. A következő 200km Dubrovnikig, majd 4 óráig tartott. Ajánlom annak, aki nem siet, menjen végig ezen az úton. Csodálatos, káprázatos szerpentin, néhol az út alatt közvetlenül a tenger, festői falvak stb, de haladni nem lehet nap közben.

Érdekes volt a Horváth-Bosznia Hercegovina tranzit határon átmenni és végül a Montenegrói határon megtapasztalni korábban annyiszor átélt határellenőrzési élményeinket.

Odafelé voltak paráink. Lesz-e szállás, mert bátrak voltunk, de azért tartottunk attól, hátha nem. Ahogy leértünk a tengerpartra, majdnem minden telepólésen ott volt az Apartman, Sobe felirat - nálunk ezt Zimmer Ferinek hívták, és az út szélén álltak vendégkereső helyiek, tehát ez rendben volt. Zöldkártya para, ugyanis az otthon maradt. Senkit nem érdekelt, talán a magyar rendszámnak vagy a megbízható tisztes polgári kinézetnek köszönhetően. Milyenek lesznek a körülmények? Autó rendben van-e?

Szállás Igaloban
A montenegrói oldalon alig volt forgalom, délután 4 körül beértünk a célba, de akkor hogyan lesz most szállásunk és mennyiért? Kiszálltunk a parkolóban és kb 5 perc múlva volt szállás, apartman, légkondi, konyha, szoba fürdőszoba,napi 50 Euroért Igaloban. 50m a plázs. 30m a kisbolt. 5-kor már gurult le egy sör, kipakoltunk. A parkolás gond, de sikerült a ház előtt egy jól időzített helyfoglalással leparkolnunk és a kocsi innen egy hétig el sem mozdult.

Herceg Novi a kotori öböl eszaki oldalának legnagyobb városa, üdülőhely. Szép óvárosa és nyáron sok lakosa van. Igalo összenőtt Herceg Novival. Itt van a link

Montenegro egyelőre tényleg nem a nemzetközi turizmus felkapott helye, de hamarosan az lesz. Vannak külfödiek, de a nyaralók kilencven százaléka szerb, vagy montenegrói, az autókból ítélve. Mivel az ország lakosságának majdnem egy harmada külföldön él, az utván parkoló külföldi autók egy része szintén szerbiai, vagy helyi tulajdonost takar. Honfitársaink is járnak arra, naponta egyszer hallottunk magyar szót.

A napjaink az alábbi rendben teltek.

Felkelés, kávé. reggeli.
Irány a plázs, egy idő múlva egy közeli szálloda, napernyő és nyugágy bérbeadásáért felelős baywatch dolgozója, már tudta, hogy mikor érkezünk cca. 10 óra, melyik helyet szeretjük, és persze adta a számlát az 5 euróért (~1200 ft/nap ernyő nyugágy, mennyi a Palatinusra a belépő a semmiért?).
Döglés és vad barnulás kicsit az ernyőn kívül, többnyire az ernyő alatt. Az ernyőn keresztül is iszonyatosan tűz a Nap.
Fürdés a langyos sós vízü tengerben. A tenger a strandon nem mély, csak beljebb. Alkalmanként békaláb és búvárszemüveg, amíg a békatalp el nem tört.
Étkezés hozott szendvicsből, nem mintha 50 méterre nem lett volna három pizzéria és 10 egyéb étkezőhely. Víz ivása, hogy legyen hely az esti sörre.
Délután kettő után a nap elviselhetetlenül forró, de rövid a vakáció, ezért örlődés a barnuljak vagy ne süljek meg között, amit három és négy óra tájt, az utóbbi irányába dőlt el.
Szállás irányába tett úton a boltban a napi szilárd és folyékony élelmiszer adag beszerzése.
Szieszta. Ennek a programját nem mesélem el, mert mindig más volt.
Szieszta után egy kis korzózás, vagy közeli nevezetességek megtekintése. Korzó közben, többször pizzéria, egyszer egy étterem meglátogatása, tekintettel a fizetendő összegekre,
A megevett fenséges étek ledolgozása egy kis korzózással, majd mozi, ami az arrajárók szapulásá jelenti, mivel úgysem értik a nyelvünket. :)

Kirándulás Kotorba a PAJO-val.

Az egyik napon egész napos kiránduláson vettünk részt a PAJO nevű hajóval (http://www.montenegro.com/ads/herceg_novi/Pajo_Boats.html) délelőtt 10-től este 7-ig.A kirándulás végigment a Kotori öblön és végcélja Kotor városa. Odafelé és visszafelé a hajó megállt egy-egy plázsnál és a hajó utasai megmártózhattak a tengerben, akár a hajóról ugrálva a tengerbe. A hajóskapitány elszórakoztatta a vendégeket, három nyelven, angolul, szerbül és németül, viccelődött, tehát jó volt a hangulat. Menet közben egy kis palinckát is felszolgált, illetve svédasztalos étkezést is prezentáltak. A táraság nemzetközi volt, skandinávok, mi magyarok, helyiek.

Kotor a török időkben is független maradt, később az Osztrák-Magyar Monarchia hadikikötője volt az öbölben, a második világháború alatt itt volt egy tengeralattjáró bázis. A város szép, igazi középkori hangulat, kis utcácskákkal, a tereken vendéglőkkel. Kicsit az olaszországi Luca városához hasonlít, mivel nincs benne az a bazári nyüzsgés,mint Dubrovnikban vagy Velencében. Intim, nem felkapott. Visszafelé Perast városában álltunk meg egy fél órára.

Jótanácsok a Montenegróba utazóknak.

Elég olcsó, talán mint Budapest. Az éttermeknél hasonlóak az árak, mint itthon. A bolti árak ugyanolyanok. Euró a használt pénz, ezért abból vigyünk eleget. Kártyával sok helyen lehet fizetni. Ha nyár van, akkor nagyon nyár. Szinte mindent meg lehet kapni, a fürdőruhától, a műanyag kínai játékokig, amire a tenger mellett szükség lehet, tehát nem feltétlenül kell vinni, ha még nincsen.
Palackozott vizet igyunk és jó sokat.
Idegen nyelveken kevesen beszélnek, talán angol, német és olasz, amit megérthetnek, meg persze a szláv nyelvek. Egy kis orosz tudás sokat segíthet.
Nem lenyúlósak, nem csibészek, barátságos nép.
Zöld ország akarnak lenni, ezért környezetvédelmi adóval sújtanak minden gépjárművet, ami az országban közlekedik. (Persze a helyi autók jelentős része itthon már nem állhatna forgalomba, de ez mindegy)
Az autóhoz kell a zöldkártya, a rendőrök kérhetik.
Szervízek vannak, de nem biztos, hogy van alkatrész, tehát megbízható autóval keljünk útra.
A vezetési stílusuk dudálós balkáni, kicsit olaszul pofátlan. Ne rettenj meg, ha az egy irányú utcában szembejönnek veled. Állj meg és várd meg, hogy mi történik. Ha olyan helyen parkolsz, lehet, hogy a festék egy része bánja.
Ha nincs légkondi a kocsiban, akkor parkolásnál árnyékot keress és nyugodtan lehúzhatod az ablakot is valamennyire. Ellopni nem fogják a kocsit, és nem törik fel.

Szórakozás
A tenger. Nap, fürdés, búvárkodás. Van homokos part és lebetonozott rész is. Mindegyik part ingyen van, a bérelt ernyőért fizetni kell.
Lehet ejtőernyőn is húzatni magunkat, autót bérelni, biciklit bérelni, búvárkodni. Hajókirándulások mindenfelé, más plázsokra és szigetre is.
Esti korzó, evés, ivás, szórakozás. Vásárolgatás, DJ.
Környékbeli városok végiglátogatása autóval - lassú mert a tengerparti úton kell végig kacskaringózni, vagy hajóval. Lassú, de szép.

Hazafelé Dubrovnikon át
Gondot okozott, hogy Dubrovnik nincsen ugyan távol, de kétszer kell átlépni a határt oda-vissza, ezért úgy döntöttünk, hogy egy nappal meghosszabítjuk utazásunkat, visszafelé megállunk Dubrovnikban és egy éjszakát ott alszunk. Mikor beértünk a városba kb 10 perc alatt lett szállás, igaz egy szobát kaptunk azért az árért, amit Montenegroban az apartmanért fizettünk, továbbá a kocsi parkolása is annyiba került, mint egy nap Budapesten a belvárosban. A szállás 5 perc sátára volt a belvárostól, és 374 lépcsőnyire a plázstól. Itt. A plázs közvetlenül az óváros melletti van. Lementünk a partra. A Nap sütött, mi a homokos partszakaszon lubickoltunk, süttetük magunkat, majd később vissza a szállásra. Este hat óra tájban lementünk az óvárosba.

Dubrovnik szép, tele van kis utcácskákkal. Felkapott hely, a turizmusból élnek a helyiek. A délszláv háború lerombolta nagy részét, de a helyiek újjáépítették és igazi turistalátványosságot csináltak az óvárosból. Ez bejött nekik, mert tele van turistával, minden a nyugati pénztárcákhoz mért áron van, de a szolgáltatás itt-ott balkáni. Fel akartunk menni a városfalra, de pénzt kértek érte, ráadásul hét órakor bezárt a bazár, nuku városfal, ezért a városban csatangoltunk csak. Még a dolgozók ki is oktattak minket a munkaidejükről. Sokan beszélnek világnyelveket, gyakorlatilag angol, olasz, francia, spanyol használható a szláv nyelveken kívül. Magyarul egy pár szót azért tudnak. Honfitársaink itt már sűrűbben fordulnak elő, mint Montenegroban, de azért nem vészes.

Azt hiszem, ha eredeti terveink szerint ide jöttünk volna, akkor sem a város közelében, hanem valamelyik közeli kisvárosban telepedtünk volna le, és a városba csak látogattunk volna.

Gyorsan eltelt ez a hét. Az utazáson készült képeket itt lehet letölteni