Miért 45 perc egy tanítási óra hossza? Nem lehetne-e más hosszúságú órákat tartani?

Életkori sajátosság, hogy egy gyerek mennyi ideig tud koncentráltan figyelni a tanítási órán. Az általános iskolában ez sokszor csak néhány tucat perc, a középiskolára éri el a koncentráció a 45 percet.

Az  utóbbi években tapasztalható, hogy a diákok koncentrációs képessége lecsökkent. Praxisomban előfordul gyakran, hogy a 45 perc túl sok a 17-18 éves diákoknak. Mitől lehet ez?

A mai diákok érdeklődése általában sokkal gyakorlatiasabb, mint korábban, és az elméleti tudnivalókat kevésbé képesek felfogni. Ez talán összefügg a diákok olvasási készségének a csökkenésével is. Kevesebbet kell elképzelniük, hiszen a gazdag multimédiás kínálat majdnem minden elképzelni valót készen tesz eléjük, ezért aktív közreműködőkből passzív befogadókká válnak.

Legyenek rövidebb tanórák? Erre nincsen egyértelmű válasz. A negyvenöt perc az elméleti órák esetén az a legfelső határ, amennyi ideig még tudnak koncentrálni a diákok. Az ennél rövidebb órák nagy része elmegy az óra eleji készülődésre, illetve az óra végi pakolásra, ezért összességében talán kevésbé hatékony.

A gyakorlati jellegű órák azonban lehetnének hosszabbak. Például az informatikai órák gyakran elméletigényes gyakorlatok, ahol a 45 perc éppen arra elég, hogy egy összetettebb problémát elkezdjünk, de gyakran nem jut idő a befejezésre. Ilyenkor a 60 vagy a 90 perc lehetne az ideális választás. Egy ilyen 90 perces blokk után pedig legalább 15 perc szünetet kellene beiktatni.

A fenti időbeosztás egy iskolában csak akkor használható, ha az órák negyedóránként vagy fél és egész órakor kezdődnek.

Finnországban egyes középiskolákban a gyakorlati órák 1,5 óráig tartanak, tehát vannak erről tapasztalatok a világban.