Álomnagyi - újabb - francia vígjáték - filmkritika

No spoiler! Mivel az esős November 2.án nem volt egyéb dolgunk, ezért nap közben úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy mindkettőnk által elfogadható kompromisszumos filmet. A film Álomnagyi (C'est quoi cette mamie?! - 2019) lett, egy "szokványosnak" tűnő francia vígjáték. A történetet itt lehet elolvasni. Amikor a mozihoz értünk, a chipsnél kólánál álló iszonyatos tömegnyomor döbbentett meg először, nem is vettük meg a mozilátogatóknak kijáró popkorn adagunkat. A második meglepetés akkor ért engem, amikor beléptem a dugig megtelt vetítőterembe és mivel éppen kezdődött a film, láttam az arcokat. Bizony a terem fele kiskorú volt! Gondoltam magamban, hogy ez nem biztos, hogy jó lesz. Bemásztunk a helyünkre és átadtuk magunkat a nyitójelenet káoszának, amikor 7 féltestvér és a szüleik, akik össze-vissza házasodtak és hoztak össze gyerekeket, majd a válások után közösen nevelik a társaságot, tehát legalább még hét felnőtt közösen próbálnak megoldani egy logisztikai feladatot. Ennek a jelenetnek az érdekessége az Amszterdamban élő D.J. holografikus megjelenése, amiről rövid gondolkodás után úgy gondoltam, hogy valószínűleg ilyen még nem létezik, tehát az egész tisztán hatásvadászat. Kipipálva.

A legkisebb aranyos kisfiú a megbeszélés nyomán a Auróra nevű (Orőr) nagymamához (Chantal Ladesou) kerül nyárra és egyúttal óriási bajba is, mert a nagyi folyamatos bulizással tölti az idejét. Amikor  Orőr nagyi először feltűnt színen szimplán ledöbbentem. A sminkje annyira rondára sikerült, hogy a lélegzetem is elállt és a szinkronja is beszédhibás volt. Ez is zavart az elején.

Később a történet bizarr és lebilincselő is volt, ezért a kezdeti fenntartások halványodtak. Voltak vicces jelenetek. Egy részük a szokásos helyzetkomikum, máskor jópofa bemondások, poénok, amiken jót lehetett derülni. Voltak szépen filmezett jelenetek, amikor az egyik család a havas tájakon túrázik a hegyek között... A következő vágásnál a másik család Bretagne-ban az esőben üldögél és ázik cafattá.

Nyilván a a vége jó volt, de közben a nagyi is a szokásos boszorkány => aranyos és bölcs nagyivá alakult át. A szerelmes lány rájött, hogy a szerelme homokos, a kis tini, aki belehabarodott egy seggfej iskolatársába rájött, hogy az seggfej és nincs is kedve hozzá. Vagyis minden jóra fordult.

Amikor a páromat megkérdeztem, hogy mi volt a legemlékezetesebb, vagy a legjobb pillanat a filmben, azt mondta, hogy az, amikor a homokos fiú anyjának a nagyi elmondja az újságot. A lényeg az, hogy a végére kissé elérzékenyült mindenki, a názők is - de nem nagyon. Szeritnem a film kicsit bugyutára sikerült és bár lekötött, de az életemhez nagyon keveset tett hozzá. 16 alatt ajánlott megnézni, de felnőttek csak a gyerekeik társaságában menjenek be, ahogyan a nézőtéren első pillanatban is látszott.