Énektanulás 1 - Elmélet

Miért énekelünk?

  • Mert magunknak örömet okoz
  • mert másoknak okoz örömet
  • mert nekünk magabiztosságot ad
  • mert mások felnéznek rád
  • mert közösséget teremt

A rossz énekhang azonban nem okoz örömet sem magunknak, de legfőképpen nem másoknak, nem teremt közösséget és lesajnálnak minket.

Ha énekelni akarsz, tanulj meg énekelni, nem olyan nagy ördöngösség. Mi kell ehhez?

Egy jó énektanár

Menj el igazi énektanárhoz! Annál semmi sem hatékonyabb, ha egy igazi szakember a hét napjain rendszeresen tanítja az énekhangot és gyakorol veled.

Minden további csak akkor érdekes, ha az énektanárt nem választhatod.

Egy kis tudomány

Hangmagasság

A hangot az ember a hangszálaival állítja elő. A hangszál hossza meghatározza a kiadható hang magasságát és mélységét. Ez egyénenként változó. Általában a nőknek rövidebb a hangszála, ezáltal ők magasabb hangokat tudnak énekelni, mint a férfiak. A hangszál hossza az idővel változik, növekszik, ezáltal a kiadható hang magassága csökken.

A lányoknál kevésbé, a fiúknál jobban a nemi érés időszakában megváltozik a hangszál hossza. Ezt hívják mutálásnak. A mutálás során a gyerekekre jellemző hang megváltozik, az addigi hangmagasságok sokszor már nem érhetők el. A hang gyakran megbicsaklik bizonytalanná válik. Ez természetes jelenség. A mutálás egy-két év alatt el szokott múlni és utána megint tiszta tud lenni a végleges hang.

A kiénekelhető hangmagasság az egyénre jellemző, viszont gyakorlással a felső határ kitolható. A felső határ közelében erőlködni kezd a hang és bizonytalanná válik. Gykorlással ez stabilizálható. Gyakori, hogy koncert elején, vagy gyakorlás elején a magas hangok nem tiszták, a beénekelt énekes, azonban később már ugyanazokat a hangokat tisztán énekli.

Normál hang - fejhang (falzett)

Ha az énekesnek magasabb hangot kell kiadnia, mint amit a normál hangján ki tud adni, akkor használhatja a  falzett technikát. Ilyenkor a hangszálat nem a teljes terjedelmében használja az énekes, hanem összeszorítja és és a felhangokat erősíti. Ilyenkor akár egy oktávval magasabb hangot is ki tud énekelni. Sikoltáskor péládul ezt használjuk. Ez nagyon igénybe veszi a hangszálat. Nem ajánlatos az állandó használat. Sok gyakorlással meg lehet oldani, hogy a normál hangból észrevélenül átcsússzon az énekes falzettba, mivel a falzett alsó határa és a normál módon énekelt hang felső határa között van elég jelentős átfedés. A falzett hang sokkal "vékonyabb", gyakran gyengébb is, mint a normál hang.

Hangszín

Az ember által kiadott hang magassága tehát a hangszál hosszától függ, a kiadott hang színe viszont egyéb tényezőktől. A hangszál a rezgés során nem csak alaphangot, hanem felharmonikusokat is kibocsát. A felharmonikusok eloszlása adja meg a hangszínt. Ahogy az énekes változtatja a hangmagasságot a felharmonikusok aránya és ezáltal a hangszín is megváltozik.

A hangképzés során a fej és a felsőtestben lévő üregek rezonálnak, bozonyos frekvenciákat lenyelnek, másokat erősítenek. Ezen rezonanciák összessége adja ki végül is a kiadott hangot. Nem mindegy, hogy az ember milyen egészségi állapotban van, mert ha valaki náthás és az orrüregei el vannak dugulva, tompa lesz a hangja, mivel az ott található folyadékok a magasabb hangösszetevőket elnyelik. Ilyenkor lesz náthás, tompa az énekes hangja. Amúgy a felső légúti betegségek általában a hangszálakra is rárakódást hoznak létre és ezáltal más lesz a hangszál által kiadható hang minősége.

Az ember a szájában és a gégéjében lévő izmok segítségével (például a nyelvtő előre hátra mozgatásával) tudja változtatni a fejüregek milyenségét, ezáltal a hangszínt.

Két véglet van, a levegős, öblös hang és az orrhang. A levegős öblös hang akkor jön létre, ha a szájüreg nagy, a gége teljesen kitágult. Az ilyen hang felharmonikusokban kevésbé gazdag. Az orrhang akkor jön létre, ha az énekes a szájüregét a nyelvével és a gégéjével úgy alakítja, hogy kisebb üreg jöjjön létre. Ilyenkor a kialakuló hangot túlnyomórészt az orrüreg rezonanciája alakítja ki. Ez magasabb felharmonikusok arányának növelését eredményezi, de a mély hangok kivesznek, éles, kellemetlen hagszín az eredménye. Vannak bizonyos zenék, például egyes népzenék, ahol kifejezetten az ilyen hangot szeretik használni.

A könnyűzenében és az klasszikus zenében az énekesek a kettő közötti egészséges középutat akarják többnyire megtalálni.

Minden énekesnek van egy olyan hangmagasság tartománya, amelyben a hangja a legszebben szól. Ezzel célszerű tisztában lenni, mert az énekelendő számok hangnemét úgy kell kiválasztania, hogy a hangok lehetőleg ebbe a tartományba kerüljenek.

Az optimális tartománynál mélyebben a hangok általában pontatlanabbá és tompábbá válnak, magasabban pedig erőlködőnek tűnnek és elvékonyodnak.

Speciális hangok - üvöltés, hörgés

A normális ember ilyet nem tesz. Ezek a hangkibocsátási technikák a mai trash, metál és egyéb zenékre jellemzőek. Az énekesek ilyenkor mindenképpen megerőltetik a torok izmaikat és abnormális működésre késztetik őket. Nagyobb levegőt és megfeszített izmokkat alkalmaznak, ami hosszú távon ezeknek a megbetegedésével is járhatnak.

A különböző hangmagasságokról és technikákról itt van egy jó kis cikk.

Légzéstechnika

Az ember gyermekkorábban szaporábban lélegzik, felnőtt korában lassabban. Nyugalmi helyzetben a felnőtt ember átlagosan 15-20 lélegzetvétellel elvan. Sportolás, testmozgás közben ez felmehet akár 40-60-ra is. A lélegzés alapvető szerepe a szervezet oxigénnel való ellátása, és automatikus folyamat. Lehet akaratlagosan is lélegezni, de ez nem szükséges.

Mellkasi légzés - hasi légzés

A nyugalmi helyzetben a legtöbb ember úgynevezett mellkasi lélegzést használ. Ez azt jelenti, hogy a belégzésnél csak a mellkas izmai emelkednek meg, így töltődik meg a tüdő levegővel. Ebben az esetben a tüdő befogadóképességének csak mintegy 15-30%-át használja ki a szervezet. A sportolók, a jógázók, az énekesek azonban gyakran az úgynevezett hasi légzést használják. Ekkor a gyomrot kidüllesztve a rekeszizom leereszkedik, ezáltal ad teret a tüdő kitágulásának. Ekkor egy lélegzetvétellel a tüdő kapacitásának 80-100%-át ki tudja használni. Ez azt jelenti, hogy a szervezet oxigénellátásához kevesebb lélegzetvétel is elegendő. Ennek összetett fiziológiai következményei vannak, de ez most nem a témánk. Kilégzéskor a megfelelő izmok összehúzódnak, lecsökkentve a tüdő térfogatát és ezáltal kifújva az elhasznált levegőt.

Az énekesek a tüdőben lévő levegő kifújása közben keltik a hangot. A hang milyensége tehát attól is függ, hogy a levegőt milyen szabályozottan tudja kifújni az énekes. Ezt a szabályozást a lehető legjobban kontrollálni kell. A mellkasi légzés során az izmok kontrollja kevésbé lehet akaratlagos, ezáltal a mellkasba vett levegővel kiadott hang általában bizonytalanabb. Az énekesek a hasi légzést használják a levegővételkor.

Ennek két oka van.

Az egyik a kapacitás. Az énekes nem csak azért vesz levegőt, hogy lélegezzen, hanem azért is, hogy hangot adjon ki. Ehhez több levegőre van szüksége. A hasi légzésnél ez a többlet levegő megvan normállis légzésütemmel is. Mellkasi légzésnél szaporábban kellene venni a levegőt az énekesnek.

A másik ok a szabályozhatóság. A hasi légzés esetén hasfal akaratlagos behúzásával és elernyesztésével akaratlagos módon pontosan lehet szabályozni a kibocsátott levegő mennyiségét, ezáltal a megszólaló hang erősségét is.

Énektanulás kezdőknek 2 - gyakorlatok

Színpadi_előadás

További cikkek ebben a témában:

PAP JÁNOS Hangszerlélek - az énekhang