Gitártanulás 04 - Skálázás

A dallamjáték során a gitárosnak nagyon pontosan össze kell hangolni a bal kéz és a jobb kéz munkáját.

A kéztartásról ezen az oldalon már volt szó. Itt csak annyit teszek hozzá, hogy a gitáros bal kezén az ujjak mozgását egymástól függetleníteni kell tudni mozgatni. Ezt hívják függetlenítésnek.

Az ujjaka az angol elnevezéssel szokták jelölni: Mutató ujj - Index finger - I, Középső - Middle - M, Gyűrűs - Ring - R, Kisujj - Little - L, vagy 1,2,3,4-es ujjak!

Függetlenítési gyakorlatok

A függetlenítést tudjuk gyakorolni gitár nélkül is. Helyezzük az ujjainkat egy sík felületre és egyesével próbáljuk meg felemelni úgy, hogy a többi lent marad a felületen. Ugyanezt meg lehet például  akkor is tenni, ha kapaszkodunk a villamoson és a fogó rudat, mint egy gitár nyakát használjuk.

1. gyakorlat

Az ujjainkat sorban emeljük fel és tegyük vissza, lehetőleg ütemesen. 1, 2, 3, 4, 3, 2, 1, 2, 3, 4, stb...
Az ujjainkat ne sorban, hanem például az alábbi sorrendben emelgessük: 1, 3, 2, 4 vagy 4, 2, 3, 1
Ha egy körben 4 ujjat használunk, akkor egyúttal a 4/4 ritmust gyakoroljuk. Ha egy körben 6 ujjat használunk, az a 3/4-es ütem gyakorlására is jó.
Minden gyakorlatra igaz, hogy először lassan, az ujjakra ránézve, odafigyelve gyakoroljuk, majd ha már megy, akkor figelem megosztással, végül a tempót gyorsítva.

Ha egy alkalommal már gyorsan odafigyelés nélkül is megy, akkor várjunk egy-két napot és úgy ismételjük meg...

2. gyakorlat

A fenti gyakorlatokat végezzük a gitár nyakán valamelyik fekvésben.

Fekvések

Alapfekvésről beszélünk, amikor a megszólaló hangok közül vannak olyan hangok, amelyek üres húron szólalnak meg. Ötödik fekvésről beszélünk, amikor a mutatóujj az ötödik bund magasságában van.

Általában úgy játszuk a dallamot, hogy a mutató ujj fekvéséhez képest minden ujj egymás utáni fekvésekben mozog a húrokon keresztül. Ez a legegyszerűbb eset, mert ekkor a bal kéz hüvelykujja stabilizálja a kéztartást. Ha egy dallamot nem lehet egy fekvésben lejátszani, akkor fekvést kell váltani. Ez bonyolult dolog és rengeteg gyakorlást igényel.

Skálák

A dallamokat vagy a dallamok egy részét általában egy-egy hangnemben játsza a gitáros, ezért fontos, hogy az egy-egy hangnemhez tartozó hangok játszását a gitáros gyakorolja be készség szinten. Amikor egy hangnem hangjait folyamatosan fel-le játszuk, azt skálázásnak hívják. Az ujjak letételének sorrendjét pedig ujjrendnek. Egy-egy skálát többféle ujjrenddel is le lehet játszani, és mindegyiket be kell gyakorolni.

Egy alaphangra építve több különböző, hangnemet lehet felépíteni. Erről bővebben itt lehet olvasni. A cél az, hogy minél több hangnemben tudjon játszani a gitáros. Tulajonképpen nem is ez a cél. A cél az, hogy bármilyen dallamot el tudjon játszani a gitáros. Persze ez nem elérhető cél, mert vannak a hangszernek korlátai.

A legalapvetőbb és leggyakrabban használt skála a C dúr skála lenne, de inkább a G dúr skálát játszuk először, mert azt egyszerűbb. Ennek hangjai : g, a, h, c, d, e, f#, g. A gitár hat húrján két oktávot tudunk végigjátszani egy fekvésben, tehát a g, a, h, c, d, e, f#, g', a',h', c', d', e', f#', g'.

A gitáron megtalálható hangok:

A nálunk H-val jelölt hangot az angolszász kultúrában B-vel jelölik, a nálunk B-vel jelölt hangot nyugat európában A# jellel jelölik, ezért a nálunk A,B,H,C hangsort nyugat-európában A, Bb, B, C jellel illetik. Ez egy kis zavart okozhat, de az angol területről származó kották esetén ez egyértelmű.

A G dúr skálát így érdemes lejátszani (a vastagított betűk jelentik askála hangjait) és mellé írom azt, hogy melyik ujjal kell lefogni a hangokat.

A kezünket úgy állítjuk be, hogy a mutatóujj a második fekvésben van, a középső a harmadikban és így tovább... Úgy játszuk a hangokat, hogy a kezünket nem mozdítjuk el a felvésből, amikor kell a megfelelő fekvésben lévő ujjunkkal lépünk át a következő húrra. Miért így és miért nem másképpen tanuljuk meg? Így nem mozdul a csukló játék közben és gyorsabban és pontosabb időzítésel lehet lefogni a húrokat.

Természetesen itt már játszani is kell, azaz a jobb kézzel pengetni kell a hangokat. Érdemes a futam első hangját lefelé (↓) pengetéssel kell kezdeni, majd a másodikat felfelé (↑) és így tovább, mindig felváltva. Mivel a gitáron a futam közben egy húron háromhangot játszunk le, a pengetés le-fel viszont 2 hangot játszik, ezért ugyanannál az ujjnál a pengetés iránya húronként megfordul, kivéve a H húrt, mert ott csakkéthangot játszunk. Ez külön érdekesség és begyakorlandó furcsaság.

Az ábrákon jól látszik, hogy ugyanaz a hang, máshol is megtalálható a gitár húrjain, ezért majd később érdemes más ujjrenddel is begyakorolni a hangnemet.

Gyakorlásképpen tanuljuk meg az A dúr skála játszását is!

Természetesen a gyakorláskor nem kell megállni a skála legmagasabb hangján, nyugodtan tovább játszhatjuk a skála következő oktávjának hangjait és kezdhetjük lejjebb is. A lényeg az, hogy ütemesen végig tudjuk játszani a hangokat a megfelelő irányú pengetéssel.

Ha a skála hangjai megvannak felfelé, akkor próbáljuk meg, fentről lefelé játszani a futamot. Ha így is megvan, akkor a felfelé menő skála legmagasabb hangjának kijátszása után automatikusan induljunk visszafelé és a futam legvége megint az alsó hang legyen.

A skála hangjait indíthatjuk más hangról is, például "h" hangról is. Ekkor ugyanazokat a hangokat játszuk, de ekkor már nem dúr, hanem dór hangnemről beszélünk. A hangnem a gyakorlás szempontjából mindegy, de felvetődik egy másik ujjrend kérdése!

Játszhatnánk ugyanazzal az ujjrenddel, mint korábban, de itt a skála közben fekvétkellváltani kétszer is. A kezdő hangot a 7. fekvésben a mutató ujjal kezdjük, majd a D húrra érve eggyel lejjebb kell csúsztatnunk a kezünket a 6. fekvésbe, majd a H húrhoz érve visszamegyünk az eredeti, a 7. fekvésbe! Ráadásul az A húron csak két hangot játszunk ki, tehát a következő húron megváltozik a pengetés iránya!

A harmadik ujjrendet úgy tanuljuk meg, hogy C#-ről indítjuk a skálát. Hangnem szerint ez ilyenkor Líd hangnem. A skála hangjai ugyanazok!

Amint látható ebben az ujjrendben sem kell fekvést váltani, tehát egyszerűbb talán.

Ezt a három ujjrendet gyakoroljuk be minden hangnemben. A gitárosok leggyakrabban az C, G, D, A, E, H, F, B dúr, illetve a moll párjuknak megfelelő hangnemekben szeretnek játszani, ugyanakkor más hangszerek más hangnemben játszanak jól, az énekesek pedig külön világ... Szóval először gyakoroljuk be az ujjrendeket néhány egyszerűbb hangnemben, utána mehetnek a kacifántosak is.

Két részen lehet problémánk. Amikor egy ujjrend nem játszható ki, mert elérkezünk a gitár alapfekvéséhez, illetve akkor, amikor az ujjrend hangjai az oktáv (12. fekvés) fölé érkeznek. A gitárokegy részén már nehezen lehet játszani a 12. fekvés felett, vagy azért mert a gitár teste már ott érintkezik a nyakkal (akusztikus gitároknál), a bundok olyan közel lehetnek, hogy nehéz eltalálni a hangot, vagy a húr túl magasan van és nehéz helyesen, időben lefogni (rosszul beállított gitár - Elektromos gitárok beállítása itt).