Zajzár

A zaj az elektromos hangszerek esetében többféle módon kerülhet a hangfalakra. Az elektromos gitárok hangszedői (single coil pickup) zajosak lehetnek, mivel a környezetből összeszedik a változó mágneses teret.

Létezik az ún. sörétzaj, ami lényegében az elektronok véletlenszerű mozgásából álló mikrofeszültségek zaja.

A környezetben lévő 50Hz-es áram tipikusan 100 Hz-en hozhat létre brummot (humm).

Ha a gitár nincsen leföldelve, akkor az emberi test egyfajta antennaként viselkedik, amikor hozzáér a gitár fém részéhez.

Az elektromos hangszerek ráadásul a torzítók segítségével felerősített jel esetén a zajt is erősítik, így halk hangok pengetésénél a zaj is hallhatóváválik.

A zajzár olyan berendezés, amely a sörétzaj és a brumm zaját képes csökkenteni olyan módon, hogy figyeli a bemenetre érkező jel nagyságát és bizonyos jelméret alatt lezárja a továbbhaladó jel útját.

Amikor a hangszeres halkan penget, vagy kitart egy hangot és az lassan elhalkul a csend idejére lezárja a kimenetet.

A beállításánál ügyelni kell arra, hogyha túl magas a zárási küszöb, akkor a hangok eleje koppanni fog és a végük nem elhalkul, hanem hirtelen eltűnik.

Ha túl alacsony a vágási küszöb, akkor pedig zajos marad a zene.

Egyes zajzárakon lehet olyan beállítási lehetőség is, amely bizonyos frekvenciatartományokban más küszöböt állít, mint mások esetében, ugyanis a zaj az 1000-2000 Hz feletti hangok esetén zavaróbb, mint alatta, ezért célszerű abban a tartományban inkább vágni.

A zajzárat közvetlenül a hangszer kimenete után szokták tenni az effekt lánc legelejére.