10. Ének felvétel készítése

Az énekesek stúdiózásáról már korábban írtam, amit itt lehet elolvasni. Ezen az oldalon leírom a szólóének feléneklésével és a vokállal kapcsolatos tudnivalókat.

Az ének felvétele

Az ének felvételénél azt gondolja az egyszeri kezdő hangmérnök, hogy odateszem a lehető legjobb mikrofont az énekes szája elé és hadd szóljon. Ne vezérelje túl a hangja az eszközöket és ne legyen túl halk a felvétel. Az énekeseknek tudatában kell lennie annak, hogy a magas hangok hangosabbak és képesek túlvezérelni a mikrofont illetve az egész felvételi láncot. Régen ezt úgy oldották meg az énekesek, hogy amikor magas hang volt, akkor hátrébb vitték a fejüket a mikrofontól vagy egy kicsit elfordították attól. Sajnos ettől a hang egy kicsit elvékonyodik a mikrofonok tulajdonságai miatt. Ma már stúdióban és koncerten is van arra lehetőség, hogy a felvételi csatornába beiktassanak egy kompresszor / limitert. Ennek hatására a halkabb hangok aránya egy kicsit megnő és a nagyon hangos hangok pedig nem fogják túlvezérelni, azaz torzzá tenni a bemenő jelet.

Hogyan szól ez a felvételen? A lihegés és a levegővétel hangosabbá válik, amitől az ének bensőségesebb lesz. A halkabb mély hangok és a hangosabb magas hangok hangereje kiegyenlített lesz. Az énekes jobban és hallhatóbban tud játszani a hangjával és az előadás kifejezőbb lehet.

Az ének keverése

Hála a technika fejlődésének ma amár a digitális felvételek világában egy szólamot annyiszor fel lehet venni, ahányszor akarod, akár egy otthoni stúdióban is. Kell egy számítógép, egy jó mikrofon, hangkártya és jó szoftver. Persze nem lesz profi az eredmény, de bizonyos kompromisszumokkal elfogadható is lehet. Egy jó stúdióban pedig maga a felvétel lehet közel hibátlan is.

Általános szabály, ha megvan a véglegesnek szánt felvett anyag, azt a felvett nyers állapotában kell elmenteni az utókornak. Ez azonban még nem az, ami a zenére végleg felkerül, azt effektezni célszerű. Milyen effekteket szokás használni?

Hangszín, Equalizer

Mint korábban írtam, ha a hangi adottságok hibátlanok, széles tartományban egyenletesen szól a hang, akkor nincs sok dolog ezzel. Nagyon sok énekesnél azonban a kijövő hangban vannak hányosságok, akkor azt korrigálni kell.

Az énekhang túlnyomó többsége 250-3000Hz között van, de egyes hangok éneklése ennél alacsonyabb, illetve magasabb hangösszetevőket is létrehozhatnak. Az alábbi hangok - B,D,T,P - éneklése az említettnél alacsonyabb komponenseket tartalmaznak. Figyelni kell, hogy 200 Hz alatt az énekhangot vágjuk le, hacsak nem basszus hangú az énekes, ugyanakkor ebben az esetben összeakadhat a hangja a basszusgitárral.

A C,T,SZ,F hangok akár 10 kHz-es komponenst is tartalmazhatnak. Ha a felvétel során ezek a komponensek benne vannak a felvételben, akkkor rendben van, de ha valamiért csökken ezeknek az intenzitása, akkor ebben a tartományban emelni kell. 15 Khz felett már kevés ember hallja a zenét, tehát ott már nem kell tovább emelni a frekvencián.

Ha az énekes hangja színtelen - ez technikailag azt jelenti, hogy sem mély, sem magas hang komponens nincs a hangjában, akkor a középtartományt le kell venni, majd 300-320 Hz körül a mélyet és 2000-3000 Hz felett a magasat emelni. A középtartományban, tehát kb. 500-1000 Hz között visszavenni. Ettől testesebb és életszerűbb is lesz a hang.

A hangmérnökök szokták emlegetni a fényes énekhangot. Ez azt jelenti, hogy a hallható tartomány felső részében is vannak hangok, amelyek színesítik az énekhangot. Ha a hang tompának tűnik, akkor 10 000 - 12 000 Hz között lehet emelni az EQ-val, ami fényesebbé teszi a hangot. Azonban itt sem szabad túlzásokba esni, mert a túl sok emelés rikácsolóvá teszi a hangot.

A basszus hangú énekesek esetén a közép és a magas tartományban érdemes emelni.

Figyelni kell arra, hogy a gitár hangjának bizonyos részei az énekhangszínnel vannak egy magasságban és egymást üthetik. Ekkor panorámázással lehet szétválasztani a hangképben a hangokat.

Hangosság

Az énekhang a zenében fontos, mert az adja a mondanivaló jelentős részét, így ki kell emelni. Az énekhangot a zenekarban úgy kell kiemelni, hogy hangosabb legyen a kíséretnél, de a ritmust, azaz a lábdob és a pergő hangját ne nyomja el.

Effektezés

A hangra szokás zengetőt (reverb) tenni vagy visszhangot (delay). Mind a két effekt azon alapul, hogy az eredeti hanghoz hozzákeverünk egy késleltetett hangot a sajátunkból. A zenegetőnél véletlenszerű a késleltetet hang, a visszhangnál ritmikus. Általában az effektek használata rontja a szöveg érthetőségét, de kissé elfedi az intonációs hibákat, kisebb hangmagasságbeli problémákat. A súlyosabb hibák azonban tovább szólnak!

A zengetett, visszhangos hangot célszerű a sztereo térben egy kicsit eltolni az eredeti énekhanghoz képest.

Lehet a hangra dinamika kompresszort tenni. Ekkor a hangosabb és halkabban énekelt hangok közötti dinamikakülönbség csökken, de az énekhang kicsit nyúlós lesz. Létezik olyan kompresszor-limiter, amely a különböző frekvenciatartományokban beállítható módon másként kompresszál. Ennek segítségével az énekes hangját optimalizálni lehet. A hangossággal sem lesz baj és a hangját is egészségesen lehet alakítani.

Az utóbbi években terjedtek el a pitcher jellegű effektek. Ennek az a lényege, hogy a felénekelt hangot elemzi az effekt és a megadott hangmagasságra korrigálja. Ha az énekes nem találja el a hangmagasságot, akkor érdekes dolog sül ki belőle, mert kicsit robotszerű lesz az ének. Kevésbé lesz rossz az eredmény ha csak kicsit korrigál az effekt és azt is lassan. Megjegyzem, hogy az effekt használatánál néha ki lehet zárni a kotta bizonyos hangjait. Ha erre szükség van, akkor azért el kell gondolkozni az énekes képességein.

Érdekes, hogyha kórus effektet tesznek az énekes hangjára, vagy torzítót enyhe torzítással. Valójában ezeket csak speciális esetekben szabad használni.

Vokál

A vokál feléneklésekor a koncertről írtak mérvadóak. A vokalistának a saját szólamát lehetőség szerint pontosan a szólóénekessel egy ütemben kell felénekelnie, vagy éppenséggel a zene szabályait figyelembe véve, mivel ő ekkor egy hangszer. Fontos, hogy a vokál tényleg másik szólam legyen, mint a szólóének. Tercelés alá, fölé, más dallam, más hangmagasság. A kezdő zenekaroknál a hangszeresek gyakran nem elég jó énekesek és a szólóénekes énekli fel a vokált a stúdióban. Ezzel az a gáz, hogy a vokálként énekelt hang is ugyanolyan jellegű marad, mint a szólóénekes volt és az bizony unalmas lesz.

Ha fent van a vokál is, akkor célszerű a vokalisták hangját is úgy színezni, hogy illeszkedjen a szólóénekeséhez. Lényeges, hogy a vokál más hangmagasságon szóljon, mint a szólóénekes. Lehett mélyebb, magasabb is.

Panoráma

A felvett anyagot érdemes úgy panorámázni, hogy a vokalista hangja a sztereo térben máshonnan szóljon, mint a szólóénekes. Ha több szólam van, akkor a szólamok egymáshoz képest is máshonnan szóljanak. Tipikus, hogy a szólóénekes középről szól, a két vokál hang a két szélről, de nem teljesen szélről.

Vokál hangossága

A vokálok hangereje legyen kisebb, mint a szólóének, de hallatszon. Technikailag ez 0,5 db 1 db körüli különbség (fél hangerő kb). Célszerűen halkabb, hogyha másik szólamot énekelnek a vokalisták. A vokálokra is lehet tenni zengetőt vagy visszhangot, de ne essünk túlzásokba. Ha visszahang kerül rájuk, akkor az ismétlés üteme olyan legyen, amilyen a zene tempója.