Aki bújt (Ready or Not) - filmkritika

Az utóbbi idők egyik általam legjobbnak tartott szatírája. Talán nem olyan szintű, mint Tarantino filmjei, de mérhetőek hozzá. A történet előzetesét itt lehet elolvasni, erre nem is vesztegetek több szót. A horror, ráadásul a horror vígjáték arról szól, hogy emberek megsérülésén, halálán nevetünk nagyokat, közben lehet, hogy felfordul a gyomrunk és valójában öklendeznénk, de mégsem tesszük. Ebben a filmben van minden, ami a horror műfajában megtalálható. Gyárilag utálom a horror műfajt, mert nem szeretek rettegni, körmöt rágni, de mivel ez a film vígjáték mégis jót szórakoztam.

Van vér. Egy szolgálólányt véletlenül fejbelőnek puskával, a nőnek az ételhordó lift levágja a fejét. Van döggödör, ahová a főhős véletlenül beesik. Van ártatlannak látszó kisgyerekek, aki a főhős kezét keresztülövi pisztollyal, úgy hogy utána átlátunk a lyukon és így tovább... Ezek persze groteszk jelenetek, de azért néha megremeg a gyomor, mert ahogyan halad előre a film a jelenetekben egyre több a vér és a dolgok azért elfajulnak.

A rendezés igen jó. A csendes, vidám esküvőtől - persze baljós előjelekkel - haladunk a játék kezdetéig, majd elindul a hajsza, jönnek a feketébbnél feketébb jelenetek. Később jönnek a félelmetes beállítások (lámpával szemünkbe világító fekete ünneplőbe öltözött emberek), sötét fekete karikás szemre maszkírozott nagynéni, üveges, vészjóskló tekintetek, sötét pillantások, furcsa, misztikus szertartások és érthetetlen, sokáig meg nem ismerhető következmények. Ha az egy szem ártatlan és a helyzetbe bekerülő báránykát a menyasszonyt nem nyírják ki napkeltéig, akkor lesz nemulass, amit nem tudunk, hogy micsoda, mert soha nem mondják ki. A végére a menyasszonyi ruha ruha csupa vér lesz, mert ahogyan haladunk előre a történetben az áldozat is kivégez néhány üldözöt. Először véletlenül aztán már dühből és tudatosan. Persze a film végén a nemulass is kiderül. Minden rosszfiú és rosszleány meghal, a felkelő nap sugarainak és a gonosz, ördögi ősnek hála.

A zene a hangulatot követi bár nem figyeltem rá. A világos jelenetektől megyünk a sötétek felé. A hangulat fokozódik.

Szóval a film szórakoztató volt, kissé tarantínói. Aki szereti az ilyen filmeket nyugodtan nézze meg.