Botrány - Bombshell - filmkritika

A filmet ma láttam és kissé elgondolkoztató volt több okból is. Először is a történet 2016-os, vagyis négy évvel vagyunk a történet után, tehát a szereplők ma is élnek, bár a nevüket a filmben megváltoztatták, de nyilván a megfelelő emberek ráismernek. Másodszor is azt az általános kérdést feszegeti, hogy a hatalommal visszaélő férfiak (esetleg nők!?) bűnösök, és megvetendők-e, persze azok, ez nem vitás, de látensen ott van az is, hogy akik behódoltak a zsarolásnak vajon elkerülhették volna-e azt? Ez a kérdés a film nézése közben fel sem merült, de a végén igen.

A rendező Jay Roach hozta a minőségi rendezést, ami Charles Randolph scriptjéből készült. A történet a Fox News tévécsatorna nagy hatalmú vezérének nőket bántalmazó szokásainak lelepleződéséről szól. A szereplők igen jól játszanak és a maszkmesterek munkájának gyümölcsként az eredeti szereplők imázsát hozzák. Megyn Kelly-t Charlize Theron játsza igen jól, Gretchen Carlson-t Nicole Kidman játsza és Kayla Popsilit Margot Robbie. Mind a három hölgy ott van, és a közeli képek nagy száma, a premier plánban mutatott arcok kifejezik a szereplők pillanatnyi állapotát, gondolatait. A nagy hatalmú főnököt, Roger Ailes-t John Lithgow játsza. Játéka alapján igazi vén szemétládát ismerünk meg, akinek a titkárnője - szintén egy múmia és kerítő - legalább olyan aljas és cinkos, mint maga a nagyfőnök. A hölgyek mindegyikének tett vagy a film alatt tesz ajánlatot a vén disznó és aki elfogadta, lefeküdt neki vagy csak lepippantotta, az egekbe ment és híres TV-s személyiség lett, aki pedig nem áll kötélnek annak a karrierje a mélybe hull.

A kirúgott sztár Gretchen Carlson feljelenti a nagy hatalmú igazgatót, A médiában is megjelenik a hír és hamarosan több nő is tanúskodik arról, hogy ők is így jártak. Végül Megyn Kelly, az aktuális TV sztár is kijelenti, hogy őt is bántalmazta. Ez és az, hogy ezt annak idején felvette és rögzítette beteszi a kaput a főnöknek, a tulajdonosok rövid úton kirúgják. Persze van egy bizonytalan időszak, amikor a szerkesztőség két pártra szakad és amikor kiderül a végső igazság, utána a szerkesztőségben úrrá lesz a káosz, mert sokaan nem tudják, hogyan is viselkedjenek.

A filmben az egyik jelentben a szerkesztőség szűk szobájában vagy 30-40 ember hangosan beszélget, mindenki mindenkivel és valójában nem tudják, hogy most mihez is kezdjenek. A filmben előjön az amerikai álom, a kussoljunk, az álljunk ki magunkért és másokért, és még sok egyéb gondolat.

A film az elején kissé lassú, de aztán ritmusos lett és megfelelően hozta a zűrzavaros időszak minden rezdülését. Nem volt drága sem, mert javarészt bent játszódott, tehát stúdióban vették fel.

A második gondolatra visszatérve. Vajon azoknak a nőknek van-e szerepük abban, hogy a vénember annyi nőt meg tudott alázni. Ezt a kérdést vádlón felteszik Megyn Kellynek is, aki annak idején lefeküdt a főnöknek. Azt gondolom, hogy ez hasonló helyzet, mint amikor egy fiatal egyetemista lány rájön, hogy fél órás jótétellel többet kereshet, mint az egy havi fizetése az egyetem után, vagy amikor egy fiatal primadonna egy operaházban a szereposztó díványon találja magát, és m ég sorolhatnám. A bántalmazás megvalósulásához kellenek azok a nők, akik elvállalják a bántalmazott szerepét és ennek eredményeként pozíciót, jó fizetést, hírnevet szereznek maguknak. Tehát kettőn áll a vásár. Ezzel a gondolattal nem mentem fel az erőszakoskodókat, hanem inkább azt mondom, hogy a nők igenis álljanak ki magukért és a tisztességért.

A tisztességtelen viszonyok rombolják a társadalom szövetét és bánatot, keserűséget, rosszat hoznak a világba.