Diagnózis - filmkritika

Miért nézzük a moziban is a szörnyű magyar valóságot? Hiszen ismerjük! Szabó Sándor új filmje nyomasztó. A történet egy kicsit egyoldalúan ábrázol, idealista orvos története, aki nyugdíjazása után visszatér szülőfalujába körzeti orvosnak.

Csupa csúnya ember, közelítő képeken minden egyes ránc látszik az emberek arvcán. Ez a rög valóság. Aki az elején normálisnak látszik, az valójában egy velejéig romlott gonosz ember. A faluban mindenki tolja a rosszindulatú pletykákat, amelyeknek az eredete kideríthetetlen. A doki anyja - közel a kilencvenhez - helyből rosszindulatú mindenkivel. Még a doktort is állandóan ócsárolja. Csak a gyerekkórus tagjai üdék és romlatlanok, az egyházi jellegű kórusműveket énekelve. A kórusvezető az egyetlen, aki valamiféle szépséget képvisel a falu életébe, de a pletykás gonoszok természetesen a szájukra veszik. A végén el is pusztítja magát.

Ez egy korrajz a kiszolgáltatottságról, a reményvesztettségről, a belterjes világról. Mellesleg meglehetősen lesújtó és elszomorító történet. Aki nem szórakozni akar, nézze meg.