Hair - filmkritika

Furcsa lehet az 1979-ben megjelent filmről kritikát írni, de azt teszem. Azért írok róla, mert ma újra megnéztem. Ez egyike azoknak a filmeknek, amelyeknek egyes jeleneteire ma is emlékeztem, és most hogy megnéztem, felidéződtek. A szerelmi történet lebilincselő, emberi, ugyanakkor nem túl nyálas. Milos Forman rendező már akkor is tudott rendezni. Jó arányérzékkel jönnek a jelenetek. Nincsen üresjárat. Talán néha egy kicsit sok a zene. Persze kissé régies, hiszen nem most játszották fel, de meglepődtem, hogy mennyire funky módon játszották el már akkor is.

A filmet megnézve a hippik voltak az akkori punkok. Persze vannak olyan kiszólások, hogy Berger a fő lázadó hippi amikor szükséges van egy kis pénzre, akkor hazamegy és kér az anyjától $250-t. És adnak neki. Ebből is látszik, hogy a hippik nem szegény lecsúszott gyerekek voltak, hanem maguk választották a világukat és inkább az akkor felnőtt világ antitézisei voltak.

Az akkori idők hippijei ma már hetvenes urak és hölgyek és természetesen az eltelt évtizedekben ők is felvették az öltönyöket, nyakkendőket, nyakláncoka, arany fülbevalókat, lakkozzák a hölgyek a körműket és estélyiben mennek a bálba. Szóval konszolidálódtak.