Hitman - 47-es ügynök - filmkritika

Ez egy régi film, talán 2007-ből, de most újra megnéztem. Nem lett kevésbé friss, sőt kifejezetten érdekes volt a maga nemében. A múltkor megnéztem Singapore látképét a Google MAps-en és felfedeztem azokat a fantasztikus épületeket, ami akkor még kuriózum lehetett. A szokásos BBP, szuperhősös film. Megfelelő tempójú vágással, belassított jelenetekkel és igényes effektekkel. Mindezt az akkori technikai és informatikai felszereléssel megvalósítva. A 47-es ügynök ( Timothy Olyphant ) játéka egyszerű , rezzenéstelen, kifejezéstelen arccal - talán mert csak ezt tudja, vagy talán csak ez a szerepe - gyilkolja halomra az embereket, és természetesen a nála sokkal jobb fizikumú ellenséges ügynököt  Mike Whittier-t ( Dougray Scott is végül legyőzi. Az is természetes az ilyen filmekben, hogy az elefántcsonttoronyban üldögélő minden védelemmel ellátott főgonosz a végén egy helikopterben felrobban és természetesen van a végén egy csavar, hogy lehessen a filmet folytatni, de ez már más tészta.

Nika Borodina ( Olga Kurylenko ) ismeretlen színész volt akkor. Azóta legalább egy tucat filmben játszott, de már ebben sem a szőke sikoltozó hülye picsa szerepét osztották rá, hanem a belevaló, problémákat megoldó szuperképességű hősnőét.

A film már csak azért is volt emlékezetes, mert egy ideig az egyik haverom hitman-ként definiálta magát az internet világában.