Joker - filmkritika

Joker

Sokat hallottam a filmről, és most az Oscaron is jelölték. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje a film megnézésének, Itt van egy rövid történeti leírás. ezzel most nem foglalkozom. A történet nyomasztó és a megvalósítás is. Joker (Joaquin Phoenix) igen jó színész, zseniális. Akkor is az, amikor a lúzert játsza, és akkor is, amikor a nem azt. Hasonlít bizonyos értelemben az Esőemberhez. Az abnormitást jeleníti meg normálisként. Egy abnormális világ, amely a normális. Murray Franklin (Robert Niro) szintén nagyon jó. Őt színészként nagyon régen követem és szeretem, mert jó színész.

A zene borzalmas, de illik a filmhez. Ez nem a szokásos Disney vagy Marwell produkció.

Az abnormális világban akkor jön el a változás, amikor a betegség miatt állandóan idegesen nevető Jokerre rátámadnak a berúgott juppiek. A kapott pisztollyal lelövi őket és megoldja a világ - az ő világának problémáját. Azt hiszem ez a film fordulópontja. Itt válik nyerővé. A szomszéd jócsajt is megkapja a lepukkant házban.

Kezd befutni... A jó csaj is megerősíti őt.

Persze Joker őrülete elhatalmasodik rajta, ahogyan a városon is. Különböző okok miatt mindenki bohócjelmezbe öltözik, de az igazi veszélyes bohóc Joker. egy jelenetben a rendőröket - akik Jokert keresik meglincselik a bohócok. Innen az események furcsa fordulatot vesznek.

Joker bemegy egy late night show-ba és ott előadja a dolgait. Ekkor válik igazi Jokerré, mikor kiakad és agyonlövi a shosműsorban a műsorvezetőt.

A város felfordul és agyrémmé válik. Közben a Cream - Whiteroom című száma megy... Az utcán mindnehol bohócjelmezes emberek vannak... Elszabadul a pokol, az erőszak. Minden őrület. Hát ez a film...