Kong: Koponya-sziget - filmkritika

December 24-én délután adta az egyik csatorna TV-ben ezt a hihetetlenül érdekes és izgalmas, örökké (de legalább egy hétig) emlékezetes opust. A filmet nem az elejétől láttam, ezért az elején a történetről fogalmam sincs, de azt hiszem, hogy a film értékeiből nemigen vett le semmit. A betolakodó csapat a szigeten lévő ősi dzsungel belsejébe tart, miközben találkoznak mindenféle, baromi nagyra nőtt mitikus szörnyekkel, elsősorban a gonosz gyíkokkal, Kong-gal, aki a sziget királya, azaz King Kong repülő gyíkokkal. Vannak bennszülött emberek is, akiknek mindig sárga feketére van befestve az arcuk és legalábbis a film szerint fa dárdákkal felfegyverkezve mindig némán álldogálnak. A bennszülöttek vidékét egy fából ácsolt (kötéllel megkötözött) fal védi a szörnyektől.

Kong megfelelően nagy és robusztus. A betolakodó csapat, amely katonákból, egy tudósból és általam nem kideríthető civilekből áll persze fel van fegyverkezve. A szigeten találnak egy II. világháborús túlélő veterán katonát, aki sikerrel vette az addigi akadályokat és túlélt.

A történet lapos és zavaros. A sziget egyik sarkából el kell jutni a másik sarokba, közben egy másik szálon a sziget másik sarkából is el akarnak jutni az egyikre és valami helikopter felvételi pontnál kell találkozni, hogy elmeneküljenek a szigetről. Közben persze a gyíkvidéken is át kell kelnie minden szegény szerencsétlen flótásnak, akik nyilvánvalóan a végére megtizedelődnek. Nagyjából előre lehet tudni, hogy ki fog meghalni, de ezt a ponént nem lövöm le.

A szereplőket - egy már korábbi kritikámban használt kifejezésemmel élve - papírmasé figuráknak látjuk. A szereposztás a linken megtekinthető. Van okos hős, van a fent említett dzsungel túlélő, van a sikoltozó, de ebben a filmben annyira nem sikoltozó jó nő, aki egy ponton dramaturgiai szereppel is bír és akit persze Kong kihalász a víz mélyéből, amikor belecsobban és háton fekve merül a mélybe. Sajjjjnos most nem szeret bele! Talán mert barna és nem szőke???? wink. Vannak a katonák, akiket hol ez a szörny, hol a másik kap el. A bennszülötteket említettem. És van egy pali, akinek a feladata az eltűnt személyek felkutatása és hazahozatala. Kb. ennyi.

Természetesen a film szörnyei CGI-vel elkészített dolgok. Eléggé élethűen mozogtak, akár repültek, akár az iszapos tó mélyéről másztak elő, akár verekedtek egymással. A kamera is hol közelről, hol távolról mutatta a bunyókat, tehát eléggé jól megcsinálták őket. Valahogy mégis az volt az érzésem, hogyoké, jól mozognak, de az egész valahogy igénytelen, még annak ellenére is, hogy a külső felvételek a dzsungelben tényleg nagyon szép szigeten készültek, valahol a távol keleten.

A szörnyek harca a végén maga volt az értetlenkedés és a hosszúra nyúlt hatásvadász jelenetsor. A dramaturgia szerint Kong - a jó - bár láthatólag ő a legerősebb, de a gyík először mégis az ő torkát szorongatja és nehéz helyzetbe kerül a CGI főhős. Persze akkor megjelennek az emberi csoportok egy repülőből és autóból összetákolt bárkán és a gykot elkezdik géppuskákkal és géppisztolyokkal, puskákkal, kövekkel megsorozni (ez most csak vicc). Sőt egy pali odaáll két kibiztosított kézigránáttal a kezében, hogy amikor a gyík felfalja őt, akkor a gyomrában robbanjon a kézigránát. A hatalmas szörnyszülött a baseballból ismert lendítéssel, a farkával felküldi a palit az egyik hegy szikálás oldalára, ahol a gyalogsági kézigránátok akkorát szólnak, hogy szinte leomlik a hegy oldala. Ez alatt Kong feltápászkodik és egy éppen ott heverő roncs hajó (?) hajócsavarját kapja elő egy láncon és azzal, mint ostorral kapja el a csúnya gyíkot. Ekkor jön a gyíknyelv, ami fojtogatja a derék Kongot. Konk ekkor egy laza mozdulattal kihúzza a gyík szájából a nyelvet és a hozzá tartozó belső részeket is. Szóval győz a jó. Megmenti az akkor már nem sikoltozó barnát és kiteszi a partra száradni.

A végén mindenki hazamegy, aki még megmaradt.

A lényeg az, hogy eredeti ötlet nincs benne, a látványra megy, de az egész az olcsóságot árasztja magából...