Nagyon Nagy Ő - kritika

Charles Laurence: Nagyon Nagy Ő című vígjátékát néztük meg a Spirit a színházban. Nem spoilerezek, bár a színház nem a történetről szól, hanem a történet elmesélésének módjáról - szerintem.

A darab igazi kamaradarab, összesen négy színész játszik benne. Az alaptörténet az, hogy Vicky, a dundi könyvesboltos hölgy (Gubik Ági) kiadja a lakásának szobáit barátainak és alkalmazottainak, akik összeszokott családként élnek. Persze csipkelődnek, ami megadja az együttélés fűszerét, de ragaszkodnak is egymáshoz. A darabban játszó színészek számomra ismeretlenek voltak, de ez nem csoda, hiszen nem túl sűrűn járok színházba.

Henry (Tölgyesy Zoltán) szerepe szerint homoszexuális, joviális idősebb úr. Egyébként könyvelő, vagy valami efféle. Az ő szerepe az állandó feszültségkeltés, csipkelődés, de egyúttal gondoskodó, idősebb barát figura. Neki kellett volna a vígjáték helyzetkomikumát hozni. A szövegkönyv tele volt jó poénokkal, de engem zavart, hogy a szöveget néha nem tudta ütemben mondani, mintha elfelejtette volna. Nem volt többször meg a párbeszédek hétköznapi, spontán ritmusa, amely a poénokat megfelelően érvényesíthette. Ilyen módon sokszor úgy éreztem, hogy színházi előadást látok, amiben vannak humorosnak szánt részek, amelyek nem annyira humorosak.

Vicky volt a Nagyon Nagy Ő. A darab elején kövér, állandóan zabál, a végére pedig szép és karcsú lesz. Szerintem jó választás volt és a szerepe is megfelelő volt. Jól is játszott. A legtöbb humorosnak szánt párbeszédben ő volt Henry partnere. A dundi változatot kipárnázott ruhával oldották meg, amelyben persze rögtön látszott, hogy vékony fej van felül. Ez engem zavart, de másként nem lehetett megoldani. Összességében jól hozta a szerepét. Megfelelően bús, harsány, szomorú, vidám volt, mikor mi kellett.

James (Varjú Károly) szerepe szerint a hallgatag lakó, aki Vicky könyvesboltjában eladó. Szinte mellékszereplő. Szerepe szerint sikertelen író, akinek régóta íródó könyve valószínűleg valami borzalmas skót felföldi történet, ezért egyik kiadó sem akarja kiadni, viszont egy kiadó kiadja a szakácskönyvét, mert kiváló szakács. Ő főz a lakásban és fő feladata a könyvek eladásán kívül a házi mindenes is. Ha kell főz, süt, karácsonyi díszeket aggat a plafonra. Nem az esete Vicky, nem homokos, de azért bírja a többieket. Együttérző, de magának való pali. Nem is beszél sokat. Jól hozta a szerepét. Neki nem voltak nagyon poénjai és legtöbbször a háttérben csinál valamit cendben. Azért a jelenléte megvolt.

Tom (Hajdú László) az a vásárló, aki betoppan a boltba és mivel nem talál ott snekit, ezért felmegy a lakásba, találkozik Vickyvel, megtetszik neki és elhívja randizni. A randi másnapján elutazik négy hónapra olajat keresni az isten háta mögé / elé, mivel geológus és karácsony napján toppan be újra. Összesen két jelenetben szerepelt, a közepén és a végén. Kicsit zavart fiatalembert játszott. Elég jól, de valami hiányzott belőle. Amikor színpadon volt, akkor csak álldogált és nemigen volt jelenléte, mintha statiszta lenne. Persze statiszta is volt bizonyos értelemben.

A színházról annyit, hogy viszonlyag kicsi nézőtér, kb. 110 néző fért be. A játszótér és a nézőtér közös. A darab végig ugyanannak a lakásnak a nappali+konyha részében játszódik, amit a térben elhelyezett bútorok jeleztek. A második részre behoztak egy karácsonyfát és egy karácsonyi LED sort, amivel jelezték az idő múlását.

A szereplők jelmezei célnak megfelelők voltak, bár Vicky dundijelmeze lehetett volna kissé hihetőbb, de hát ez van. A második részben már elegáns fekete ruhát viselt, ami kiemelte a vékonyságát, mert a darab szerit addigra lefogyott. Henry a ruhájával is hozta a homokos fazont, rózsaszín sállal, ha kellett. James a második részben skót szoknyában sétálgatott, ami szintén jól eltalált dolog volt.

A darab előtt és amikor kicsit át kellett rendezni a színpadot és elsötétedett, akkor a U2 néhány számából mentek részletek. Stílusosan.

A darab mondanivalója számomra az volt, amit magyarul úgy fogalmazhatunk meg, hogy kinek a pap, kinek a papné, vagy másképpen ízlések és pofonok különböznek. Tomnak azért tetszett meg Vicky, mert olyan dundi volt és mikor karácsonykor szembesült, azzal, hogy lefogyott, már nem is kellett neki. Nem vagyunk egyformák és nem mindenkinek ugyanaz az ízlése. A gondolatot továbbvihetjük úgy is, hogy mindenki megtalálja a párját előbb-utóbb. Ami az egyik embernek furcsa, az a másiknak természetes. A darab közben kiderül, hogy Henry is szokott felhozni magához pasikat! A különbözőségeket toleranciával kell kezelni.

A két felvonás gyorsan elrepült, tehát összességében jó színház volt.