Nyári Károly Karácsonyi Koncert - kritika

Megvallom, amikor a párom megkérdezte a napokban, hogy vegyen-e Nyári Károly karácsonyi koncertjére jegyet a Budapesti Kongresszusi Központba, meggondolatlanul igent mondtam, mert a telefonban hallottam a sürgető kívácsiságot. A zongorista, énekes, showman főszereplőről még életemben nem hallottam, de gondoltam nem lehet rossz a párom ízlése. Annyit megjegyzett, hogy a vendégelőadók között ott lesz Tokody Ilona is, akinek a neve számomra ismerősen csengett, hiszen ő egy magasan jegyzett operaénekesnő és a világ rengeteg operaházában szerepelt már. Azért vacsoránál megnéztem videon Károly néhány Youtube bejegyzését és akkor kissé elszürkült a tekintetem, Végtelen bizonytalanság vett rajtam erőt. Kissé becsapva éreztem magam... és baljós előjelekkel mentem el a koncertre December 27-én. Azt gondoltam, hogy azt a 1,5-2 órát kibírom...

A koncertre gyalog mentünk, mert nincsen messze a BKK. Természetesen a parkoló tömve volt. Ahogy beléptünk az előtérbe és becsekkoltunk, látható volt, hogy ez sokakanak társadalmi esemény. Blanka felfedezett néhány TV-s személyiséget. A hölgyeken a kis estélyi, arany ezmegazokkal teletűzdelve, a férfiak jelentős részén zakó, öltöny. de azért láttam kigombolt inggallérú nyakkendősöket is, amolyan TSZ elnökös style-ban. Voltak vastagnyakú, láthatólag a fizikai munkához szokott emberek is, és voltak hozzám hasonlóan irodalomtanárnak öltözött fazonok is elvétve. Blanka megjegyezte, hogy a sznobéria index elég magasra kúszott fel. Hát igen. A Youtue videon kissé mulatós, érzelmes, nyálas dalo szólaltak meg. Gondoltam, akkor itt van a közönség, ilyne lesz a zene is. Azért találtam néhány harminc alattit és miközben vártunk a bemenetelre mellettem egy fiatal pár angolul beszélt, tehát azt gondoltam magamban, hogyha a 20-as évek képviselői is jelen vannak, akkor vagy nagyon sznobok már ők is, vagy mégsem igaz minden, amit gondolok.

Az utolsó sorban az erkélyen volt a helyünk, mert Blanka szerint csak ide volt már jegy. Ennek ellenére furcsán észleltem, hogy nem telt meg a teljes BKK, voltak még szabad helyek a földszinten is és az erkélyen is. Na mindegy. A kötelező színházi 7 perces késés inkáb 11 perc lett, amikor a maestro feljött a színpadra és elkezdte játszani a nyitó számot a Budapest Jazz Orchestra kíséretével. Nem emlékszem, hogy mi volt, de talán a Jingle Bells. A mester a szám után elmondta, hogy ez egy karácsonyi koncert, ezért sok karácsonyi dalt is fog játszani. Rögtön ez után meg is jött a karácsonyi dalok következője. Ezután szerelmes dalok következtek és legsötétebb gondolataim látszottak beigazolódni. Ez tényleg egy lágy, romantikus, andalgós, giccses, puccos, sznob este lesz.

Itt megállok, hogy a látványról és a hangról is essék szó. A színpad tele volt a zenészekkel. Középen elöl egy fekete zongora állt, a főhős számára. Megjegyeztem, hogy miért nem fehér, de hát egy Bösendorfer nem lehet fehér! Mögötte a zenekar tagjai, a szinfonikus zenekaroknak megfelelő sorrendben. Elöl jobb oldalon volt egy kis szokatlan, mert ott ült egy gitáros, egy billentyűs, egy bőgős-basszusgitáros és egy dobos, aki rendes jazz dobolást mutatott be, és egy számban pedig mintha szimfonikus zenekar dobosaként is üzemelt volna. A zenészek előtt  minden sorban LED fal volt és absztrakt, a hangulathoz illő jeleneteknek kellett volna lenni, ami részben valósult meg. Egy idő múlva felfedeztem, hogy a villogó falak ugyanazt  amintát mutatják, tehát erre nem gyúrt rá nagyon a művész úr. A koncert hangosítása jó volt, de természetesen minden be volt mikrofonozva. Ettől az énekesek hangja kissé természetellenesen éles lett, de mindent remekül lehetett hallani. Az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a keverő ember is érti a dolgát, mert időnként belenyúlt a hangzásba és például a gitárszólókat kihangosította, amikor kellett. Szóval a hang rendben volt.

A nyáltermelés körülbelül  fél órán keresztül tartott és ilyenkor olykor-olykor a szemem lecsukódott. Egyszer csak szólította a színpadra lányait Nyári Editet, majd Nyári Alizt és velük elénekelt egy-egy számot duóban. Kezdett a dolog érdekessé válni. A csajok utána közösen is énekeltek duóban. Aliz hangja képzettebb, jobb énekes, ezt megjegyeztük.

Következett Muskát András, akiről Blanka tájékoztatott, hogy tenor operaénekes és Tokody Ilona férje. Elénekelte Kalaf áriáját. Elég jól sikerült, de a házi operaszakértőm szerint hallot már jobbat is. Na nem volt rossz! Duettet is énekelt Karcsi maestroval, az is jól sikerült.

The next song is... - mondaná az angolul jól tudó francia - Schubert - Ave Maria című dala, Tokody Ilona világhírű operaművésznő előadásában. Bejött a primadonna és lenyomta a dalt. Érdeklődve hallgattam, mert ezt a dalt Blanka is énekelte számtalanszor és én is hallottam már tőle. Egyszerűen lenyűgöző volt. Tényleg nagy énekes, a koncertteremben vitathatatlanul ő volt a legjobb énekes primadonna.

Utána Károly és Ilona duettjéként felcsendült a Time to say goodbye című dal. Ez igazi élmény volt számomra.

Miután a vendégek szépen elénekelték a saját részüket, a zenekarral a mester ismét magára maradt és húzós jazz sztenderdek következtek, illetve tempósabb számok. Megemlíten Frank Sinatra által sokszor előadott My Wayt és a New York, New York című számot. Már nem akartam elaludni.

A koncert végén, a vendégeknek a gázsijukért még énekelni kellett. Károlyunk kiszólított mindenkit a színpadra és felcsendült a Csendes éj olyan módon, hogy szólóban és kettesével énekeltek az énekesek egy-egy versszakot. Mivel a dal tulajdonképpen csak egy versszakból áll, ezért angolul, olaszul, németül és magyarul is elhangzott a versszak, és a zenekar minden alkalommal ízlésesen átvezette másik hangnembe a dalt - nyilván, hogy az énekes hangfekvéséhez jól illeszkedjék. A végén pedig az összes színpadon álló pacsirta egyszerre énekelte el a dalt és természetesen nagyon szép lett. Lett erre nagy ünneplés, kalapok dobálása, taps orkán, hogy a fülem is belecsendült.

Végül lement az utolsó szám is és Nyári Károlyunk kiment a színpadról, majd visszajött és bár a közönség nem kérte, de azért lenyomott ráadásnak egy érzelmes, szép nótát, amit én korábban Demjén Rózsi előadásában hallottam.

Ezzel mindenkinek áldott karácsonyt kívánt és kellemes újévet, nomeg gazdag húsvétot (ez már nem volt) és bár a zenekar még ült fegyelmezetten a helyén, de a közönség egy része már szivárgott elfele.  Láthatólag a földszinten már futva indultak az emberek a ruhatárak felé. Ekkor Károly is belátta, hogy vége a koncertnek és szépen kiment. A zenekar pedig elkezdett cihelődni, amolyan szimfonikus módon.

Mi is elindultunk haza.

Summa summárum: Ahogy kezdődött a rossz sejtéseimet láttam beigazolódni, de amikor a vendégek beözönlöttek, akkor a buli beindult és a végéig kitartott. Végül is jó volt. A hang jó, a látvány jó, a koncert gördülékeny volt és összességében profi előadás volt - mint egy Frank Sinatra műsor a hatvanas években.