Támadás a Fehér Ház ellen 3. - A védangyal bukása - filmkritika

Érdekes módon a mai filmek már nem férnek bele a másfél órás régi limitbe. Ez a film is 120 perces lett, de ennek ellenére nem volt unalmas, sőt jól nézhető (egyszer) pörgős akciófilm volt. A film ritmusa ahogyan a nagy könyvben meg vagyon írva. Az elején egy akcióval kezdődik, ami alatt nem tudjuk eldönteni, hogy tényleg veszélyben van-e a főhős Mike Banning (Gerard Butler). Az első pár perc után kiderül, hogy ez csak játék. A következő jelenetben ücsörgüng az elnök (Morgan Freeman) pecás ladikjában és Butler beszélget az életéről, ami egy középkorú migrénes pasit ír le. Utána egy ötletes, eredeti és igen látványos és váratlan dróntámadás. Valószínűleg itt volt benne CGI, de többnyire nem. A film ritmusa így váltakozott. Akció rövid nyugi, majd újabb akció és újabb nyugi. Az akciók fokozódtak, de a drónokon kívül mindet láttuk már más filmekben, akár a sorozat előző részében. Helikopter, ház felrobbantása, lövöldözés automata fegyverekkel, közelharc, robbantás... Még vállról indítható rakéta is volt, amikor az antihős helikopterét kellett kilőni.

Az első logikai bukfenc már ott feltűnt benne, mert Butler otthagyta az elnököt a horgászó csónakjában - véletlenül -, ezért eredetileg neki is hullania kellett volna. Mindegy ezen átsiklottunk, bár jól látható volt, hogy a középkorú, kissé pocakos főtestőr álmatlansággal küzd és koránt sincsen olyan jó formában, mint az előző két részben. Később, amikor a kórházba viszik, majd onnan átszállítják a börtönbe és megszökik már teljes harci fegyverzetben egy a rajta lévő bilincseket összekötő lánccal kinyír egy autónyi rosszfiút, vagyis felpörög az istenadta. Az egyébként is jellemző rá, hogy ráfognak két három fegyvert és pillanatok alatt lefegyverzi az ellenséget, hol kézzel, hol ököllel, például amikor ellopja a kamiont, majd utána százzal teper az erdőn át. Egy hatalmas karambol után kimászik és eltűnik az erdőben. Másnap délelőtt több száz kilométerre látjuk egy másik erdőben apja Clay Banning (Nick Nolte) vityilója előtt egy megcsömörlött vietnami veteránt játszik. Ez is egy üdítő csöndes rész, ami után kb. 15 rosszfiút robbantanak fel az erdőben.

Az elnök, aki korábban alelnök, majd még előtte a szenátus (parlament) elnőke volt ebben a filmben már elnök. Játékáról annyit, hogy hozta azt, amit annyi más filmben megszoktunk tőle. Nyugodt kiegyensúlyozott és végtelenül bölcs. A korábban említett Nick Nolte is jó abban a pár jelenetben, amiben játszik.

A galád terv kitalálója az alelnök már az első pillanatban unszimpatikus és ocsmány féregnek tűnik, mert ahogyan az elnök tehetetlenné válik és felesketik, utána már rögtön hadat akar üzenni Oroszországnak. Majd viszonylag rövid idő alatt kiderül, hogy a fegyveres rosszfiúkkal eltorzított hangon bezsélget telefonon - védett vonalon a Fehér Házból. Ez annyira uncsi volt. Kb ennyi volt a szerepe. A fegyveres rosszfiúk persze minden adatbázishoz, tervrajzhoz, távolról irányítható kórházi rendszerhez hozzáfértek és amit akartak felrobbantottak, autókat leállítottak távolról, stb. Ezek mindegyike manapság benne van a levegőben, de azért olyan befektetések kellenének egy ilyenhez, ami nem tíz millió dollár.

A zenére nem emlékszem, de biztosan volt benne valami.

Egyszer nézhető, pörgős film volt. Ajánlom mindenkinek, aki a munkából hazatér, üveges tekintettel néz ki a fejéből és meg akarna inni egy-két sört. Helyette nézze meg a filmet.