Tanítás, webfejlesztés, programozás, informatika, rock zene

A  zene kitölti életem egy jelentős részét és most már tudom, hogy mindig velem is marad. Enek kapcsán lettem érzékenyebb bizonyos dolgokra és lettem nem csak szűk területen működő szakbarbár. A zenében ki tudom fejezni olyan gondolataimat is, amelyek a hétköznapokban nem kifejezhetők és ilyen módon az önmegvalósítás egyik formája. Valamilyen módon mindig kötődöm hozzá és ez most már így is marad. A zenével kapcsolatos történeteim itt vannak.

Az általános iskolában jó voltam matekból és fizikából is és különböző versenyeken is értem el eredményeket, ezért természetes volt, hogy a hozzánk közel lévő József Attila Gimnáziumban folytassam a középiskolai tanulmányaimat. Ott egy akkor induló fizika tagozatos osztályba vettek fel, amely új módon tanította a fizikát a középiskolások számára. A tanítás lényege a tapasztalatokon, a kísérletezésen keresztüli ismeretszerzés volt.

Az egyetem nem tanítja meg az embert tanítani. A gyakorló iskolában fizikát tanítottam, és már nem emlékszem a konkrét témára, de a nagyon okos gyerekeknek differenciál egyenleteken keresztül akartam megtanítani bizonyos témákat és hát persze, hogy nem értették. Én pedig levettem a tanulságot: az, hogy én értek és tudok valamit nem jelenti, hogy más is felfogja és megérti.

1986 nyarán meglett az államvizsgám, megházasodtam és elmentünk nyaralni, nászútra másfél hónapra Nyugat-Európába. Sokáig kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy én munkát keressek. Már akkor is úgy voltam ezzel, hogy "mindent a maga idejében". Persze egyszer csak hazajöttünk és el kellett menni interjúkra.

Számomra mindig is vágyott dolog volt a síelés, de csak nagyon ritkán volt alkalmam 2010 előtt síelni. Az ezzel kapcsolatos történetem itt van: Síeléseim története

Már elsős koromban kitűntem abban, hogy tudtam számolni és viszonylag folyékonyan olvasni, mert óvodás koromban már nem csak nekem olvastak fel, hanem én is olvastam lefekvés előtt meséket. Engem mindig minden tantárgy érdekelt. Ez a tulajdonságom megmaradt középiskolás korom végéig. Harmadikos koromban félévig 4,7-4,9-es átlagom volt, mert mindenből kiválóan szerepeltem, de az írásom szimplán ronda volt. Köszönhető a balkezességemnek - elkentem az írást - és talán a ifjúságomnak is.

Anyukám a Budapesti Történeti Múzeum gazdasági vezetője, korábban gondnoka volt, nagy ember. Minden kiállítás lebontása után a lebontott faanyagot felajánlotta az általános iskolánknak - ahova egyébként a bátyám is járt - ilyen módon nekem mindig volt egy kis hátszelem.

Már a Szerémi soron laktunk és a Budafoki út túlsó oldalán oldalán lévő óvodába jártam. Talán 4-5 éves lehettem, amikor egyszer a nap végén mindenkiért eljöttek a szülei én pedig ott üldögéltem és nem jött értem anyukám. Eluntam magam és kicsit aggódtam is, hogy mi lesz velem, mert nem jönnek értem. Mivel okos gyerek voltam és tudtam, hogy hogyan kell hazamenni, ezért gondoltam egyet és kimentem az udvarra, ki a kapun és elindultam haza.

Az általános iskola után a József Attila Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Szerettem odajárni, mert haladó, liberális szellemű iskola volt, ráadásul fizika tagozatra jártam, amit szerettem. Úgy érzem, hogy jó Alma Mater volt számomra és számunkra.

Nem voltam egyszerű gyerek. Alsó tagozatos koromban kicsit elgondolkodó és okos gyerek voltam - ahogyan emlékszem rá. Felső tagozatban is jó voltam szinte minden tantárgyból, és majdnem kitűnően tanultam, bár életemben csak egyszer voltam kitűnő, harmadikban, aztán soha többé. Nem voltam verekedős gyerek, de azért nem hagytam magamat, ha éppen arra került a sor.