Többször eltűnődtem azon, hogy miért van az, hogy vannak jó barátaim, ismerőseim, akikkel évekkel ezelőtt sülve-főve együtt voltunk és egyszer csak eljön az idő, amikor bejelölöm őket a Facebookon és legközelebb csak hónapok vagy évek múlva nézek rá, amikor már alig emlékszem, hogy ki ő és mit is tettünk együtt. Aztán persze előjönnek az emlékek.
Az, hogy a közösségi site-okon valakinek több száz ismerőse van, csak annyit jelent, hogy ezek kel vette fel a kapcsolatot, de nem azt jelenti, hogy tartja is velük. Kutatások megállapították, hogy körülbelül az ember 150 másik emberrel képes tartani folyamatosan a kapcsolatát, ennyi ember tud maximálisan alkotni közösséget.
Ennek több következménye is van. Azok a kutatócsoportok, iskolák, cégek, ahol ennél több, vagy ezt megközelítő számú ember dolgozik együtt nem képesek egységes csoportként, közösségként működni. Nem alakulnak ki olyan hagyományok, amelyek a közösséget igazán jellemzik.
Ez a hír váltotta ki bennem ezeket a gondolatokat.
Mi ennek a következménye?
Ha cégünk, vállalkozásunk létszáma megnövekszik és átlépi a bűvös 150 főt, célszerű visszavenni a létszámból, vagy alakítani másik céget, másik telephelyet, másik részleget, vagy át kell alakulni nagyvállalattá, amiben más módszerek, más szellem uralkodik és máshogyan kell kezelni az emberek csoportjait.
Az is lehetséges, hogy tudomásul vesszük a határt és csak azokkal tartjuk a kapcsolatot, akik ténylegesen fontosak számunkra, a többieket pedig áttételesen kezeljük.
Van még egy ilyen bűvös szám.
Elgondolkoztatok-e már azon, hogy közvetlenül egyszerre hány ember tud együtt dolgozni?
A tankönyvek úgy írják, hogy bármilyen vezetőségnek, tanácskozásnak a célszerű maximális létszáma 7-9 fő. ennél nagyobb csoportban már annyira szerteágazóak lehetnek az érdekek és vélemények, hogy a csoport tagjai nem tudnak hatékonyan együtt dolgozni, együtt gondolkodni, míg az ennél lényegesen kisebb csoportok 3-5 fő nem tudnak esetleg minden fontos aspektust figyelembe venni egy döntés során.