Harc a hatalomért - kiválasztódás
A politikában a legalacsonyabb szinten is van kiválasztódási harc, hiszen gyakran egy pozícióra többen is pályáznak. Az egyéni képességek, elképzelések mellett nagy szerep hárul a támogatókra is. Főleg a nélkülözhetetlenekre. Akinek a támogatói jobbak, az lesz kiválasztva. Ez minden szinten így van.
A konkurenciaharc szinte mindig hasonlóan zajlik. A pozíció jelöltjei megmutatják, bejelentik szándékaikat, jövőképüket és közben így vagy úgy ócsárolják ellenfeleiket. A kiválasztódási folyamat során gyakran az ellenfél magánélete is célpontba kerül, de ez persze országonként változhat. A szakmai hozzáértés megkérdőjelezése is fontos. Minden esetben a segítők szintén végzik a rájuk osztott vagy vállalt feladatot, reklámozzák, népszerűsítik a jelöltet, megpróbálják az ellenfelet ellehetetleníteni. Gyakran az egyik vagy mind a két fél pénzzel próbálja megvásárolni a támogatók szavazatát. Ha sok embert kell megvenni, akkor nagy anyagi forrásokra van szükség. Ilyenkor jönnek az üzleti támogatók.
Bár szinte minden demokratikus országban törvények tiltják az üzleti támogatókat, a szavazatok megvásárlását, de szinte mindig kijátszák a politikusok a törvényeket, kiskapukat keresve és találva a megfelelő mennyiségű támogatást beszedik.
Ahhoz, hogy valaki egy országgyűlési parlamenti mandátumot elnyerjen Magyarországon legalább néhány millió forintra van szükség. Egy önkormányzati választáson elegendő pár százezer is. A szükséges pénzeszközök mennyisége függ a lefizetendő választók számától is és attól az összegtől, amitől egy választó lefizetve érzi magát.
A támogatók és a korrupció
Mint korábban írtam a támogatók a kiválasztódás során azért támogatják a jelöltjüket, mert azt remélik, hogy amikor pozícióba kerül, akkor az addigi befektetésük busásan megtérül. Természetesen a kiválasztott politikus, cégvezető sohasem a magáéból adja vissza a korábbi támogatóinak a "kölcsönadott" támogatási pénzt. A pozícióval megnyert döntési kompetenciák biztosítják számára azokat a lehetőségeket, amelyek nyomán a támogatóinak kedvező döntések születnek.
A demokratikus országokban, a választások négy-öt évenként újra és újra megmérik a politikusokat, ezért a politikusok gyakran rövid távon gondolkodnak. Ennyi idő alatt kell kiszolgálni a támogatókat és ennyi idő alatt kell a megnyert hatalmat arra fordítani, hogy a végső célt elérjék. Legyen saját maguknak és a pártjuknak is megfelelő gazdasági hátországuk. A hatalom birtokában a leplezett korrupcióra, a jogszabályok személyre szóló alakításával képesek a politikusok olyan környezetet teremteni, hogy a rendelkezésre álló erőforrások az éppen hatalomban lévőket segítsék. A jól kitalált és felépített demokráciákban ugyanakkor lehet esélye a mindenkori ellenzéknek is arra, hogy a következő választáson győzzön, így a hatalmon lévők rá vannak kényszerítve, hogy a választóknak kedvező döntések is szülessenek. Ha valószínűsíthető, hogy a regnáló hatalom a következő választáson is marad, akkor semmi sem tartja vissza őket, hogy mélyebben belenyúljanak a közösbe, mint azt a jó ízlés és a törvények megengednék.
A jogszabályok majdnem minden demokratikusnak mondott országban tiltják és üldözik a korrupció minden formáját és ezáltal megnehezítik a támogatók érdekeinek a kiszolgálását. Minél diktatórikusabb egy állam, annál elnézőbb a mindenkori hatalom a saját embereinek a korrupciós tetteivel kapcsolatban. Talán azt is lehet mondani, hogy az autokráciákat és diktatúrákat az különbözteti meg a valódi demokratikus államoktól, hogy a hatalmon lévők által elkövetett korrupciós ügyek milyen arányban és mértékben derülnek ki és torolják meg az állami bűnüldöző szervek.
Tisztázzuk, hogyha egy vállalkozó egy fejlesztést úgy nyer meg, hogy a versenytársak eleve nem rúghatnak labdába, és ő a normális vállalási ár duplájáért építi meg, amire pályázott, akkor az korrupció, másképpen nagy értékben elkövetett lopás. Köztörvényes bűncselekmény!
Megjegyzés:
Mi a normális vállalási ár? Magyarországon a 2010 előtti években épített autópályák költsége a Horvátországban épített autópályáknál jóval magasabb volt, pedig itthon nincsenek túl nagy hegyek és völgyhidakat sem kellett nagyon építeni. 2010 után ez az enyhe túlárazás felment a szomszéd országokban épített autópályák költségének a duplájára. Ez már szemenszedett lopás. Persze ilyenkor az embert hülyének nézve azt szokták mondani, hogy szépült az ország. Ez igaz, de szépülhetett volna kétszer annyira is...
A választási rendszerek
Arányos választási rendszerről beszélünk, ha a leadott szavazatok százalékában választják ki a döntéshozó testület tagjainak számát. Arányos választási rendszerben ha a lakosság 10%-a szavaz egy pártra, akkor a parlamentbe a párt adja a képviselők 10 %-át. Ez úgy valósul meg, hogy a választók listákra szavaznak és nem személyekre. A párt állítja össze a listáját, általában az általuk preferált prominens személyekből. Ilyen például az Európai Parlamenti választás, ahol a pártlistákra adunk le szavazatokat és annak arányában kerülnek az Európai Parlamentbe a pártok képviselői. Ebben a rendszerben a helyi képviselők szinte sohasem kerülnek be a parlamentbe, csak egy párt prominensei. Ilyen egy nagy multinacionális vállalat részvényeseinek szavazása is. A birtokolt részvények arányában szavazhatnak az emberek. A dolog teljesen személytelen. Ebben a választási rendszerben gyakori, hogy ha egy párt nem ér el egy bizonyos küszöböt, pl. 5%-ot, akkor a párt nem kerülhet be a parlamentbe pártként. Ezzel meg lehet akadályozni, hogy a parlamenti mandátumok elaprózódjanak és kormányozhatatlan legyen az ország.
A másik véglet az, amikor csak egyéni választási rendszer van. A választási körzetekben ha egy körzetben az egyik jelölt győz, akkor a többi jelöltre leadott szavazat elvész. Az ilyen választás eredménye lehet az, hogy bár egy párt a körzetekben összességében csak a szavazatok 30-40%-át szerezte meg, de mivel sok helyen az ő jelöltjük volt a befutó, ezért a relatív többség is elegendő volt az eredményhez. Az így választott parlamentbe kerülő képviselők arányának gyakran semmi köze a választók valódi akaratának.
A működő demokráciákban valahol a két véglet között van a választási rendszer. Vannak pártlisták és vannak egyéni jelöltek is. A listákra és az egyénekre leadott szavazatok is kellenek. Az egyéni körzetekben a vesztesekre leadott szavazatok kompenzálják a pártlistákra adott szavazatok számát. Ilyen módon a választási matek azt eredményezi, hogy a választás eredménye közelít a valóságos helyzethez. Ilyen rendszer van Magyarországon a parlamenti választásokon.
A választási rendszer lehet egy fordulós és két fordulós is. Az egy fordulós rendszer a jól megszervezett, nagyobb méretű pártoknak kedvez, míg a két fordulós rendszer a kisebb pártokat kompromisszumokra kényszeríti a második forduló miatt, így nagyobb az esélyük bejutni a parlamentbe.
A választási szisztémát minden esetben egy sarkalatos vagy két harmados rendszer határozza meg. Előfordul, hogy alkotmány rögzíti. Mindegyik forma lehet legitim.
Ha egy párt eléri a választási törvények megváltoztatásához szükséges küszöböt, akkor azt gyakran meg is változtatja, hogy saját magának kedvezzen. Hitler a II. világháború előtt és a FIDESZ 2010 után úgy manipulálta a választási törvényeket, hogy egyértelműen neki kedvezzen.
A választási rendszer manipulálása
A politikusok nagyon találékonyak tudnak lenni a választási rendszer manipulálásában. Az alábbi módszereket a hatalmon lévő pártok tudják alkalmazni a hatalmuk megőrzése érdekében.
Körzethatárok módosítása - Ez azt jelenti, hogy a választás során úgy változtatják meg a választási körzeteket, hogy a hatalmon lévő pártnak kedvezzen. Ezt angolul gerrymandering néven ismerjük. Az Egyesült Államokban használták először. A módszer nem csak pártoknak kedvezhet, hanem más csoportok ellen is használhatják. Ilyen lehet kisebbségi, vallási vagy pártok korábbi választásokon mutatott eredményei alapján módosított körzetek határa. A választási körzetek módosítása érthető és igazságos lehet, ha azt a népesség változása miatt módosítják, de sajnos gyakran csak ezzel magyarázzák. A valódi ok a választási győzelem és a hatalom megtartása.
A két fordulós rendszer egy fordulóssá tétele - A jól szervezett pártok gyakran a két fordulós választás helyett az egy fordulósat preferálják, hiszen így az ellenzéki pártok nem tudnak hatékonyan összefogni, ahogyan 2010 után a magyarországi választások is zajlottak.
A parlamenti küszöb leszállítása - Ha a parlamentbe sok párt bejut, akkor a jól szervezett, hatalmon lévő párt sok apró, egymással is torzsalkodó pártból álló ellenzéket kap. Azt könnyű leszavazni, legyőzni.
A választáson tetszőleges számú párt indulásának lehetővé tétele. Ha egy hatalmon lévő jól szervezett párt mindenféle pártkezdeménynek pénzt ad az induláshoz, akkor a sok induló párt szétaprózza a szavazatokat és a nagy pártok jól járnak. Ez főleg a hatalmon lévőknek kedvez.
Plusz választók bevitele a rendszerbe - A jól szervezett párt úgy módosítja a választási törvényeket, hogy olyanok is szavazhassanak, akik korábban nem és a szavazataik a hatalmon lévőknek kedvezzen. Ez zajlott 2010 után Magyarországon, amikor a Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában élők választójogot kaptak, bárt a választásuk nem járt a választás következményeinek viselésével. A regnáló hatalomnak hálásak voltak. A FIDESZ ugyanakkor megnehezítette a rezsim elől külföldre költözött magyar állampolgárok szavazását olyan módon, hogy szűkítették a szavazat leadásának lehetőségét.
A választási évben a költségvetési csapok kinyitása. Ezt minden kormány csinálja.
A jól szervezett pártok módszerei a hatalom megragadása előtt.
Ha a választási rendszert magát nem lehet manipulálni, akkor a választásokon kell olyan módszereket alkalmazni, amelyek súrolják a törvényesség határát. Ha nyer a párt, akkor utólag már nem kérdőjelezi meg senki a módszereket.
A választók lefizetése: A szegényebb néprétegeket lefizetni pénzzel, ajándékkal, terményekkel annak reményében, hogy az ajándékozóra szavaznak - elterjedt szokás.
Tömbszavazás: A befolyásosak csoportjait elérve rábírják ajándékok és büntetések ígéretével, hogy a befolyásoshoz tartozó emberek a megfelelő módon szavazzanak. Ekkor a befolyásos ember nagyot nyer és a hozzá tartozó emberek is nyernek valami alamizsnát.
Láncszavazás: Ebben az esetben a szavazófülke környékén álló zárt helyről irányítják az eseményeket. Az első szavazó kihozza a zsebében az üres, megkapott szavazólapot, amit kint kitöltenek és a bemenő követező szavazó azt bedobja, a sajátját pedig kihozza. A következő lapot a következő viszi be és így tovább. Amikor egy szavazó kijön az üres lappal, akkor kap valamilyen jutalmat.
Félelemkeltés. Kisebb falvakban, ahol mindenki ismer mindenkit, gyakori, hogyha csak néhányan vannak más véleményen, mint a hangadók, akkor a számláláskor kiderül az, hogy hányan szavaztak a hangadók ellen. Ha a szavazás előtt megfenyegetik a másként gondolkodókat, akkor gyakori, hogy inkább nem mennek szavazni.
Más színű szavazólapok használata. Erre jó példa a kékcédulás szavazás 1945 után Magyarországon. Itt is játszhat a jutalom és megfélemlítés. Ekkor egy pártra egy megadott színű cédulán kell szavazni. Ezt a titkos szavazások során már nem lehet használni.
A fent felsorolt módszereken kívül még a találékonyság nem ismer határt és sokféle csalás vagy csalás közeli módszer is létezik.
Nem teljesen illegális, de a törvényekbe azért ütköző lehet olyan adatbázis építése, amelyben felmérik, hogy melyik család / személy milyen párt prioritású. Erre példa a "Kubatov lista". Ezt Kubatov Gábor találta ki a FIDESZnek. Az aláírásgyűjtéseken, a különböző támogatói aláírásgyűjtésen a párt aktivistái bekopognak az ajtókon és támogatást gyűjtenek a pártjuk jelöltje részére. Minden ajtó után felírják a címet, a család nevét és a támogatás vagy ellenérzés mértékét. Ugyanerre jó a FIDESZ kormány által Nemzeti Konzultációnak nevezett pénzpocséklás és hivatkozási alap teremtés. A visszaküldött eredmények alapján az emberekről adatbázist készítenek. Az adatbázist aztán arra használják, hogy a választások előtt felhívják a támogatók figyelmét a szavazásra és akár ki is mennek, ha valaki nem szavazott. Ha van lehetőség rá, akkor pedig a választási körzethatárokat is ennek megfelelően módosítják később.
Előfordul az is, hogy egy-egy aktivista a szavazófülke környékén, akár az épület előtt áll és a kijövőket, de akár a befelé menőket is vegzálja, hogy kire akar szavazni, kire szavazott. Ennek a híre elterjed és az ellenfél szavazói esetleg távol maradnak.