A cél megtartani a hatalmat
A demokratikus országokban, amikor egy politikus eléri a hatalmat tartva a választók következő választáson bekövetkező ítéletétől több-kevésbé olyan lépéseket tesz, amelyek a választók kedvére vannak, amelyek javítják az életkörülményeiket, amellett, hogy igyekeznek a saját korábbi támogatóik kölcsönét is busásan visszafizetni és természetesen a saját anyagi helyzetén is segíteni. A korábbi segítség és a győzelem mértékétől függ, hogy a rendelkezésre álló bevételeknek mekkora részét fordítja a támogatók jutalmazására, mekkora részét a saját életkörülményeinek javítására és mekkora lesz az a rész, amelyet a következő választásokra tartalékol, vagyis az a pénz, amellyel a választók életkörülményeit javítja. Ha a nyerés kevésen múlt, akkor igyekszik a nép számára kedvező döntéseket hozni és a támogatók soványabb konchoz jutnak. Ha nagy arányú, például kétharmados vagy annál nagyobb arányú győzelmet aratnak, akkor általában jön a habzsi-dőzsi.
A hatalom megtartásának módszerei
Hol van a pénz, kinek osztjuk, és hogyan
A legfontosabb annak a pénznek a megtalálása, amivel jutalmazni lehet a támogatókat. Erre később visszatérünk!
A szervezetek átalakítása
A demokratikusan megválasztott rendszerekben a hatalomra jutás időszaka után a konszolidáció időszaka kezdődik, amikor a választott vezetőnek el kell kezdeni bizonyítania. Ráadásul ilyenkor a "nép" is ad első 100 nap haladékot arra, hogy a vezető kialakítsa az új rendszerét és elindítsa a folyamatokat. A demokratikus rendszerekben nagyon ritka, hogy a megválasztott kormány az első évben megbukjon és új választásokat kelljen kiírni. A demokraták az államigazgatás vezetését cserélik le beleértve minden politikainak nevezhető állást. Néha a szakmai területek irányítását vagy a végrehajtást intéző embereket is kicseréllik.
Az autokráciákban az első időszak a tisztogatások időszaka. A legfontosabb posztokra kerülnek a hűségesek, a mi szóhasználatunkkal - a győztes szövetség tagjai - , majd a változtatás alsóbb szinteken is folytatódik. Az új emberek nem feltétlenül rátermettség alapján kerülnek pozícióba, hanem inkább az elvárt jutalom reményében és a lojalitás függvényében. Gyakori, hogy egy kinevezett vezető a barátját, rokonát nevezi ki bizonyos pozíciókra.
Az autokráciákban a győztesek a kézzelfogható érdekek mentén támogatják az új hatalmora törekvőt, ezért szinte azonnal jutalmat várnak. A jutalom szinte mindig pénz vagy gazdasági lehetőség.
A kutatások szerint a demokraták az első évben majdnem biztosan meg tudják tartani hatalmukat és 10 év után majdnem biztosan elveszítik. Az autokráciákban fordított a helyzet. Az első pár hónapban lehetnek politikai fordulatok és 10 év múlva az autokraták 10%-a még mindig a hatalomban van. A hatalom megtartásának fontos eleme, hogy a hatalomba kerülés során megtalálják azokat a pénzeket, amelyeket aztán a támogatóknak fognak szétosztani. Ha a pénzek megtalálása túl soká tart, akkor bizony az autokráciákban elindulhat a zúgolódás.
A szövetség méretének csökkentése és átalakítása
A hatalomba került vezető akkor teszi jól a dolgát, ha a hatalmat ténylegesen gyakorló szövetséget minél kisebb létszámúvá alakítja. A hatalomba kerülés első időszakában természetszerűleg azokat választja ki maga köré, akik segítették a hatalomba jutáshoz. A kisebb szövetség későbbi kialakítása és a méret csökkentése két okból szükséges. Ha sok jutalmazandó van, az drágává teszi a kormányzást. A korai támogatók sok olyan információval rendelkezhetnek, amely a vezetőnek kockázatot jelentenek. A hatalomba kerülés után röviddel megkezdődik a hatalmi szövetség átalakítása. A korábbi támogatókat eltávolítják a hatalomból és kisebb súlyú, olcsóbb, a folyamatok lényegébe kevésbé belelátó embereket vesznek be a szövetségbe. Ilyen módon a hatalmat gyakorló meg tudja szilárdítani regnálását hosszú időre.
Figyeljük meg, hogy Magyarországon a FIDESZ 1990-2010 közötti fontos emberei közül hányan vannak ma bármilyen fontos hivatalban? Kövér László, Áder János, Navracsics Tibor, vagy Deutsch Tamás a FIDESZ alapítótagjai voltak. Szintén érdemes azt is meglátni, hogy azok az emberek, akik valamelyik időszakban nagy hatalomra tesznek szert idővel kikopnak a szűk szövetségből. Ilyen volt Lázár János, akit 2018-ban Orbán száműzött haza Hódmezővásárhelyre, miközben az előző nyolc évben ő volt a második ember, élet és halál ura.
Összességében tehát az látszik, hogy a hatalomra kerülő vezető a nyerő csapat méretét általában csökkenti és a második, harmadik, ... stb. embereket, a harcostársakat lecseréli olyanokra, akik nem látnak bele a korábbi folyamatokba. Ilyen módon a támogatók már nem tudják a valódi folyamatokat minden területen követni és nem lesznek képesek megdönteni a hatalmon lévőt.
Lojalitás vagy tehetség
A hatalom megtartásának egyik fontos szempontja a lehetséges riválisok eltüntetése. Amikor egy vezető hatalomra jut, akkor a szövetség csökkentése során arra is kell gondot fordítania, hogy olyanok legyenek a segítői, akik lojálisak lesznek hozzá. Egyrészt nem látnak bele az előéletébe, nincsenek olyan információik, amelyeket felhasználhatnak ellene, másrészt nem elég jól képzettek, intelligensek ahhoz, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Sok uralkodó azért távozott korán a hatalomból (és az élők sorából is akár), mert ezt nem vette figyelembe. A hatalmat gyakorlónak olyan közvetlen segítőket érdemes választania, akik biztosan nem lehetnek első számú vezetők és ezt jól tudják. Ha ezzel tisztában vannak és a kiváltságaik elég nagyok, pénzzel is el vannak látva, akkor nem fognak az első számú hatalomra pályázni. Ez általában azt eredményezi, hogy a diktatúrákban a hatalmon lévő a testvérét, unokatestvérét, nagybátyját, vagy más hozzá még a fiatal korából közelálló embereket nevez ki második, harmadik embernek. Így tett Szaddam Husszein, Donald Trump is és Orbán Viktornak is a gyermekkori gázszerelő a legfőbb bizalmasa, akiről az egész ország tudja, hogy mindenre alkalmas, de a hatalom gyakorlására még a legelvakultabb FIDESZ hívők sem tartják alkalmasnak.
Bizonytalanság és hatalom
A nyerő szövetség tagjai sem lehetnek sohasem biztosak a pozícióikban. V.I. Lenin gyakran küldte Szibériába nyerő szövetségének tagjait, ha kibeszéltek, vagy nyilvánosan másképpen nyilvánultak meg, mint ahogyan az elvtársak elvárták azt. A szövetség tagjainak nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ők nem azért tagjai a nyerő szövetségnek, mert érdemeik vannak hanem, mert az csinálják, amit a hatalom akar. A nyerő koalíció bukott emberei a kibeszéléseik miatt kerülnek perifériára és mindenki tudja róluk, hogy sohasem kerülnek vissza a húsos fazék köré.
Korrupció és hatalom
Demokráciákban a decentralizált működés miatt a törvényhozás - végrehajtó hatalom és bíróság egymástól független. Az egyes hatalmi ágak egymással egyensúlyt tarthatnak elvileg és néha tartanak is. A korrupt politikusok, vezetők gyakran belefutnak egy feljelentésbe és már főhet is a fejük.
Az autokráciában minél közelebb van valaki a hatalom centrumához annál inkább élhet a korrupció általi meggazdagodással. Ha a hatalom ellenőrzi az igazságszolgáltatást is - a bírók is függnek a kedves vezetőtől, akkor nem fognak indítani a hatalom része ellen eljárást. Hagyományosan a rendőrség a végrehajtó hatalom része. Ha már ők nem indítanak eljárást, akkor a bíróság nem tud igazságot tenni.
Korrupciós esetek
Ha egy pályázat kiírója nyilvánvalóvá teszi, hogy egy bizonyos összeget akkor nyer el egy pályázó cég, ha az elnyert összeget visszaadja feketén annak, aki dönt a nyertesről. Ez egyenesen odavezet, hogy a nyertes bekalkulálja a visszajuttatandó összeget is az árba, tehát a megkapott összeg jelentős részét végső soron nem arra fordítják, amire adják. Általában az elnyert összegek 20-40%-át kell visszaadni, de nem ritka a pályázatokon elnyert összegek 70-80%-os visszacsorgatása sem!!!
Ha olyan pályázatot ír ki az állam, amelyen csak egy megadott cég tud indulni, csak ő lehet a nyertes.
Ha politikusokat egy cég extra szolgáltatásokkal jutalmazza. Például drága nyaralással, repülőgépen való utaztatással, dárga ajándékok, ékszerek, ingatlanok, luxusautók használatának vagy kedvezményes megvételének lehetőségével.
Ha az orvos hálapénzt fogad el és korrupció az is, hogyha egy cég kiállít egy számlát, de nem végez érte munkát. Ez utóbbi esetet gyakran büntetik, mert akkor mi van a ki nem fizetett forgalmi adóval?
A politikusok amellett, hogy előbb-utóbb korruptakká válnak, igyekeznek megőrizni a látszatot. Sok politikus szerényen él, vagy annak látszik vagy annak akar látszani, ugyanakkor olyan nagyságrendű bevételei vannak, amelyeket csak befektetéssel strómanokon keresztül tud birtokolni, vagy offshore cégek bankszámláin tárolja.
Az okos politikusok még ha korruptak is megpróbálják a vagyonukat eltitkolni és csak olyan szintű gazdagodást vallanak be nyilvánosan, amely még jól magyarázható, törvényekkel és kiskapukkal elfedhető. Nem szoktak kérkedni, nem szoktak feltűnősködni. Ha politikusi pályájuk előtt már gazdagok voltak az persze némileg más, de ha valaki egyetemista korától jól kiszámolható jövedelmekkel rendelkezik, akkor magyarázkodnia kell, ha hirtelen kacsalábon forgó palotában találja magát és fogadja a sajtó képviselőit. A gyakorló politikusok közül csak az idióták szoktak kérkedni a vagyonukkal. Van olyan persze, aki aranyból készült WC-n szeret üldögélni és azt mutogatja is. Ezek általában nem kívánatosakká válnak hamar és sokszor csúnya halált halnak, vagy menekülniük kell (ld. Ukrajna).
Társadalombiztosítás és hatalom
A hatalom részére a társadalombiztosítás is egy szükséges rossz, hiszen a társadalombiztosítást (nyugdíjrendszer és közgyógy rendszer) tipikusan az idősebb emberek veszik igénybe, akiknek a jövedelemtermelő tehát adózó képessége alacsonyabb vagy éppen nincs is, tehát ők nem számítanak a bevételi, csak a kiadási oldalon. Azt szokták mondani, hogy az ember az élete során befizetett társadalombiztosítási összegeket életének utolsó éveiben gyakorlatilag feléli.
Hagyományosan a társadalombiztosítási bevétel nem adó, hanem járulék és a nyugdíj pedig törvényben rögzített módú nyugellátás. Éppen ezért előfordul, hogy a járulékot átalakítják adóvá, hogy azt be lehessen szedni. Ekkor már a jövedelemadó nem annyi, amennyit a kormány kommunikál, hanem legalább a duplája!
Demokráciában vagy látszat demokráciában azért a nyugdíjak összegéhez csak óvatosan nyúlnak a kormányok és azt normatív alapon osztják, mert bár a nyugdíjasok nem fizetnek adót, de óriási tömegben vannak - Európa szavazóinak majdnem az egy harmada nyugdíjas - és a szavazataik nagyon befolyásolhatják a politikát. Ráadásul konzervatívok és közvetlenül csak az elszegényítésükkel tudja a kormány lehetetlen helyzetbe hozni őket.
A hatalom megőrzésének hosszú távú stratégiái
Mint korábban írtam a hatalomra kerülőnek a hatalomban maradásakor az alábbiakat kell tennie.
1. A hatalomra kerülő csökkentse a hatalom támogatóinak, azaz a hasznából részesülőknek a méretét.
2. A választói csoport legyen minél nagyobb, mert akkor manipulálással, meg lehet zavarni bármilyen ellenzéki hatalomátvételi szándékot és a sok lehetséges támogatók közül tud választani a vezető. A nélkülözhetetlenek pedig észben fogják tartani, hogy a sok alternatíva közül bárki kerülhet a helyükre.
3. A pénzmozgások ellenőrzése. A vezetőnek kell eldöntenie, hogy ki mekkora szeletet kapjon a tortából. A vezető pedig úgy osztja a pénzt, hogy a leghűségesebbek gyarapodjanak. A többi nem számít. A különböző érdekcsoportok érdekében módosított törvények mindig a vezető tudtával készülnek.
4. Csak annyi pénzt osszon ki a vezető, amennyit feltétlenül muszály. A túl nagy összegek lehetőséget teremtenek arra, hogy a pénzből a hatalom megragadására fordítsanak a támogatók. A túl kevés pénz pedig más ajánlatokkal kezd foglalkozni és az alternatívákat kezdi támogatni.
5. A vezető ne vegyen ki pénzt a támogatói zsebéből. Ez azt jelenti, hogy a népszerűsége érdekében se módosítsa a működési szabályokat úgy, hogy a támogatói pénztárcájára jótékonykodik.
Ezek a szabályok csak diktatúrákra igazak vagy demokráciákra is?
Természetesen a demokráciákban is igyekeznek követni a szabályokat a vezetők.
1. szabály: Mivel a törvények szabályozzák a győztes koalíció mértékét (többségi választási rendszerek), ezért az egyes számú szabályt nem lehet betartani, de időnként törekedni kell rá. Ha a hatalmon lévőknek van lehetőségük, akkor a választási körzetek átszabásával a győztes tábor mértékét lehet csökkenteni.
2. szabály: A választásokba minél több embert be kell vonni. Erre jó példa a FIDESZ 2010 utáni választási törvény módosítása. A határon túli, nem Magyarországon született eredetieleg nem magyar állampolgárok a törvények módosítása után könnyen felvehették az állampolgárságot és szavazhattak levélben is! A FIDESZT nem támogató, dolgozni vagy élni külföldre távozó állampolgárok viszont csak nehezített módon szavazhattak.
3. szabály: Az adószabályok évente többször módosított szabályai a pénzmozgások és a kifizetések megfelelő ellenőrzése miatt vannak.
4. szabály: A népjóléti és szociális programok diktatúrákban csökkenni kezdenek, demokráciákban növekedni, mivel a diktatúrákban kevés embernek kell adni pénzt.
5. szabály: A diktatúrákban az adószabályok általában úgy módosulnak, hogy a leggazdagabbaknak kevesebb adót kelljen fizetni és a hiányzó bevételeket a szegényebbekkel fizettessék ki.
Hallgatni arany
Ha egy bank csődbemenetele előtti napon a TV-ben bemondanák, hogy holnap befuccsol a bank, óriási botrány keletkezne és mindenki sorban állna a pénzéért. Általában csak néhány bennfentest értesítenek, akik szépen, csöndben kiveszik a pénzüket. A többség pénzét veszni hagyják. A hatalom gyakorlói az autokráciákban sohasem mondanak semmi lényegeset. Ha van is választás nincsenek választási programok, csak lózungok, jelszavak, egyszerű üzenetek a jólétről, a jövőről. A hatalom gyakorlása során is igaz ez. Soha semmilyen lényegi információt nem osztanak meg az autokráciákban a vezetők, mivel a tudás hatalom. Ha az ellenzék tudja, hogy mire készül a hatalom, akkor fel tud készülni rá. Ha a nép tudja, hogy mire készül a hatalom, akkor tenni tud ellene.
Demokráciákban is igaz ez, csak nehezebb kivitelezni. A választásokon sokszor pártszövetségek indulnak egymás ellen és a választók gyakran kíváncsiak az ígéreteken kívül konkrétumokra is. Legalábbis olyan ígéretekre, amelyeket szembe lehet állítani más pártok ígéreteivel. A nyilvános ígéreteket aztán felkapják a médiumok és a választás során, illetve az elnyert hatalom után neki lehet szegezni a politikusoknak, ezzel kellemetlen perceket szerezve számukra. A hatalmon lévőknek ezért el kell sajátítania a semmitmondás művészetét. A médiának pedig az a feladata, hogy ennek ellenére megtudjon lényegi információkat.
Itt szeretném elmondani, hogy bár a politikusok gyakran ténylegesen nem mondanak semmit egy-egy interjú során, de a testbeszédük gyakran árulkodó. Vannak olyan politikusok, akik szemrebbenés nélkül, hitelesen tudnak mellébeszélni, hazudni. Ők azok, akik választások során szeretnek szerepelni, talkshow-kba járni. Donald Trump képes szemrebbenés nélkül letagadni a pár perccel azelőtt mondottakat is. Orbán Viktor képességei a politika természetének ismeretére, tervezési kérdésekre, történések megértésére és kihasználására vonatkoznak. Váratlan helyzetekben azonban látszik rajta, mikor hazudik, és a face-to-face helyzetekben elárulja magát, ezért az utolsó nyilvános TV vitán 2006-ban le is szerepelt és soha többet nem szerepelt olyan helyzetben, amikor kérdezhették őt újságírók. Nem szabad, hogy elárulja magát még testbeszédével sem.
A történelemben sokszor megtörtént, hogy a hatalmon lévők többet beszéltek a kelleténél és ekkor elszabadult a pokol, a hatalmukat meg is döntötték. Volt olyan a történelemben, hogy egy diktátor véletlenül elárulta, hogy az ország gazdaságával bajok vannak. A pártolók elpártoltak tőle és meg is bukott a rendszere.