A pénz megkeresése
Demokratikus országokban is jellemző, hogy a leváltásra kerülő kormány utolsó tevékenységeivel kisöpri az államkasszát, hogy a következő kormány ne tudjon nagy jutalmakat adni a következő rezsim támogatóinak. A hatalomba kerülő kormányok mindegyikének első dolga a rendelkezésre álló pénz megtalálása. Sohasem a polgárok, a nép érdekeinek megfelelő változtatások bevezetése, hanem azoknak az összegeknek a megtalálása, amelyek segítségével jutalmazhatják rövid és hosszú távon is a támogatókat és természetesen magukat.
Demokratikus rendszerben a kormány akkor tudja konszolidálni az állapotát, ha az első pár hónap után olyan jólétet növelő költéseket végez, amely a szélesebb néptömegek, a lecserélhetők és a befolyásosak életét pozitívan befolyásolják. Ez sokba kerül és a kiváltságosok nem kapnak túl nagy összegeket és általában sem lesz látványos fejlődés, ezért demokráciában az ismétlődő választások során újra és újra meg kell a regnáló hatalomnak a népet "vásárolni". Mivel ez hosszú távon költséges, ezért a demokratikus kormányok a "választási évre" tartogatják mindig az olyan költéseket, amelyek érezhető életszínvonal emelkedést okoznak széles tömegeknek. Ha a politikai rendszerben a nyertes szövetség nagy létszámú, akkor bizony egy ellenzéki jelölt adhat jobb ajánlatot a népnek, és a lecserélhetők módosíthatják a prioritásukat.
Autokráciában szintén az első dolog, hogy a hatalmat megragadók megtalálják a szükséges forrásokat a támogatók szájának betöméséhez. Mivel autokráciában kisebb a nyertes koalíció, ezért a nyertesek szájának betömése olcsóbb és ők ennek ellenére nagyot nyernek. A kevesebb támogatót sokkal nagyobb pénzekkel lehet jutalmazni. Ilyen módon hűségesek lesznek a támogatók.
Az adózás
A középkorban az adók a termények 1/10-ét, 1/9-ét tették ki! Ma a bevételek 40-70%-át vonja el az állam adók formájában! Érdekes nem? Vajon miért?
Milyen adót vessen ki egy politikus?
Az emberek nem szeretnek adót fizetni sehol a világon. Igyekeznek elkerülni az adófizetést. Olyan adókat kell kivetni tehát, amit az emberek méltányosnak éreznek vagy nem tudják kikerülni mert egy automatizmus úgyis beszedi tőlük, vagy az ellenőrzés olyan, hogy kénytelenek befizetni.
Az adórendszert mindig a beszedett pénzek maximalizálása céljából tervezik meg. Tételezzük fel, hogy egy országban sok millió ember dolgozik. Az ő munkájuk nyomán megtermelt javak egy részét kell adó formájában elvonni. Ha a munkát, a termelést terhelő adók alacsonyak, akkor az emberek jobban kezdenek dolgozni, ötletelnek, kitalálják, hogy mit, hogyan kell tenni és a jövedelmek növekednek. Ebből sok adóbevétel keletkezik. Ha csökkentjük az adókat, akkor az emberek még jobban dolgoznak, de a beszedett összeg csökken, vagyis a hatalom szempontjából nem lehet akármeddig csökkenteni az adókat. A munkát terhelő adókat csökkentve az adóbevétel egy ideig nő, majd tovább csökkentve a bevétel is csökken. Ráadásul a termelékenység, a jövedelmezőség kitalálásához jól szervezett, szabad gazdaságra, jó minőségű oktatásra van szükség, hogy az emberek megtalálják a nekik megfelelő tevékenységet. A szabad gondolkodás a hatalom megtartása szempontjából nem nyerő! Nem szabad jól felkészült, okos embereket nevelni!
Ha elkezdik növelni az adókat, akkor egy idő múlva az emberek egyre több adót nem vallanak be, elkerülési taktikákat választanak. Kutatások bizonyítják, hogy a túl magas munkát terhelő adók a fekete gazdaságot erősítik, az emberek munkakedvét gyorsan rombolják. Az olyan országokban, ahol túl magas a munkát terhelő adók aránya, az emberek nem dolgoznak, csak feketén. Csökken az adóbevétel.
A munkát terhelő adók minimalizálása és maximalizálása között van egy optimális mérték, amelynek megtalálása nem könnyű, de a társadalmat folyamatosan szondázva meg lehet közelíteni. A demokratikus országokban az adók progresszívek (általában), ami azt jelenti, hogy az alacsonyabb jövedelmű emberek arányosan kevesebbet fizetnek be, mint a magasabb jövedelműek. Ezt is figyelembe kell venni. Az autokráciákban inkább lineáris és alacsony az adókulcs. Az állam népszerű lesz, hogyha csökkenti a munkával kapcsolatos adókat. Akkor hogyan lehet elég bevételre szert tenni?
A megoldás a fogyasztási jellegű adók megemelése. Az Európai Unió 2018-ban elfogadott egy kötelező érvényű ajánlást, amelyben 25%-ban maximalizálja az EU-ban a fogyasztási jellegű adókat. Ez Magyarországon az ÁFA. Vajon miért emelte az állam 27%-ra az ÁFÁ-t pár évvel ezelőtt miközben csökkentette a személyi jövedelem adót? Az ÁFA olyan adó, amit szinte lehetetlen elkerülni. A vásárló a vásárláskor azonnal adózik is az államnak. Az elköltött adótartalom arányos a fogyasztott termék és szolgáltatás értékével. A cégeknek negyedévente be kell vallani az ÁFA tartalmát, aminek elkerülése nem egyszerű. Kevesebb alanyt kell csak ellenőrizni. Ráadásul a modern informatikai eszközökkel a létrejövő számlákat az adóhivatal szinte rögtön megkapja, tehát annak az ÁFA tartalma is azonnal nyilvánvaló lesz. A beszedése tehát elég könnyű. Az állam gyorsan hozzájut a pénzéhez.
A diktatúrákban és egyes demokráciákban a munka jellegű adók természetszerűleg csökkennek és az ÁFA növekszik. Ilyen módon hozzájut a pénzéhez mindenki.
Kitől szedik be az ÁFA nagy részét?
Természetesen azoktól, akik fogyasztanak, vagyis az átlagpolgártól és a szegényebb rétegektől. Egy gazdag ember nem fogyaszt sokkal többet a napi élelmiszerekből, mint egy szegény ember, viszont ha a jövedelem után fizetendő adója alacsonyabb, akkor ez végső soron a jövedelmek átrendeződéséhez vezet. A gazdag embernek több marad meg a bevételeiből, mint a szegénynek aki szinte mindenét a napi megélhetésre költi. Természetesen a gazdagabb emberek közül kerülnek ki a befolyásosak, azaz a véleményvezérek.
Az sem mindegy, hogy melyik termékcsoportnak mekkora a forgalmi adó kulcsa. A lakosság részére az a jó, ha a mindennapi élethez szükséges dolgok adókulcsa alacsonyabb. Az államnak az a jó, ha mindennek az adókulcsa közel ugyanaz, alacsonyabb kulcs csak olyan legyen, amire nem sokan költenek. A gazdagabbaknak az a jó, ha az extra szolgáltatások és termékek adókulcsa a kedvezőbb.
Az adó jól kommunikálható, ezért a demokráciákban az ÁFA kulcsa egységesen nem túl magas, és viszonylag sok terméknél kedvezőbb kulcs van. Az autokráciában a kivétel kevesebb és az adókulcs magas.
Az adórendszer a jövedelmi- és a tulajdonviszonyok átrendezésének egyik legjobb módszere.
Az állami monopóliumok létrehozása
A tulajdonviszonyok átrendezésének szép példái azok, amikor egy hatalomra jutó autokrácia a verseny szabályai alapján működő üzletágakat, iparágakat, szolgáltatási szektorokat állami monopóliummá teszi, majd a neki kedves embereknek kiosztja. Ilyen volt a dohánytermékek árulásának monopóliuma is és 2010 óta több ilyen eset is történt.. A 2010-es évek elején törvény alapján dohányboltok létrehozását írta elő a törvény és a helyi FIDESZ alapszervezetek döntötték el, hogy ki kaphat dohányboltot és ki nem. Családokat, életeket tettek tönkre. Más családokat helyzetbe hoztak.
A rezsicsökkentés során a földgáz árának meghatározását állami monopóliummá tették. Egy céget bíztak meg a földgáz importálásával, amely a földgáz világpiaci árának csökkenését és a belföldi monopolizált - a világpiacinál sokkal magasabb - ár különbségét kihasználva extra profitra tett szert. Ez a pénz természetesen offshore számlákon landolt. Ez a magyar gázfogyasztó emberek zsebéből húzta ki a pénzt és helyezte át az offshore számlákra. Végső soron a hatalomnak kedves emberek zsebébe.
Hasonlóan pénzért vásárolható volt a bevándorlási kötvény. Ez szintén szép példája annak, hogyan lehet az embereket megkárosítani a semmi eladásával. Egy befektető vesz bizonyos állampapírt néhány meghatalmazott, monopol helyzetben lévő cégtől. A cég a befizetett pénz jelentős részét 10-30%-át elteszi és offshore számlákra teszi. Eltűnt a pénz közpénz jellege! A maradékot megkapja az állam. Az állam kiadja a végleges letelepedési engedélyt. Az állam vállalja, hogy pár év múlva a "befektetett" pénz kamatfelárral visszaadja. Végső soron az állampolgárok fizetik ki a monopl helyzetben lévő cégek működését.
2018-ban létrejött egy állami kukaholding monopólium. A szemétszállítási díjat törvény alapján a holdingnak kell befizetni. A holding szabott áron fizeti ki a szemétszállítási költségeket a munkát ténylegesen végző cégeknek. Ha a hatalom birtokosának nem tetszik valamelyik szemetet szállító cég, akkor egyszerűen nem fizeti ki a tényleges költségeit és az előbb-utóbb kénytelen befejezni a tevékenységét vagy a "szálkát" kihúzni és olyan módon és emberekkel tevékenykedni, akik már kedvesek a hatalomnak.
A fenti megtörtént esetek Magyarországon szép példái annak, hogyan lehet elrabolni emberek munkájának a gyümölcsét. Az autokráciákban ezeket a dolgokat meg lehet tenni a jogszabályok segítségével. Demokráciákban ez sokkal nehezebb.
Az ingyen pénz és hatalom
Segélyek - ingyen pénz
A segélyezés az egyik legkárosabb és az autokráciákat legjobban konzerváló gyakorlat a világon. A nemzetközi politikában az államok leginkább a hatalom állandóságát biztosító országokat szeretik kiszámíthatóságuk miatt. Nem okoznak problémát a nemzetközi hatalmi játszmákban. Amikor egy ország elszegényedik a korrupt, hataloméhes, diktatórikus politikusoknak köszönhetően, eljön az a pillanat, amikor már a szegény embereknek, a középosztálynak nincsen olyan pénze, vagyona, amit az uralkodó, az elit réteg el tudna rabolni tőle. A legszegényebbek nem fognak lázadni, de a középosztály, illetve a hatalomból kiszoruló szegényedő felső középosztály már szervezkedhet. A szerveződések Afrikában, Közép- és Dél Amerikában sokszor a hadseregből eredtek. Ha a hadsereget sem tudja már megfelelően fizetni az uralkodó, akkor gyakran az uralkodó diktátort a hozzá legközelebb álló csapatok ölik meg, távolítják el. Ilyen események zajlottak Észak Afrikában, Dél Amerikában sok helyen az elmúlt évtizedekben. Az új hatalom felszabadít több helyi kiskirályt, akik megpróbálják szintén megragadni a hatalmat és kialakul a polgárháború, ami kiszámíthatatlan helyzetekhez vezet.
A segélyek az éhező országokban látszólag azt célozzák, hogy a lakosság sanyarú sorsát jobbá tegyék. Akár pénzt, akár élelmiszert visznek egy országba a segélyeket a hatalmon lévők szinte mindig ellopják. Ha pénz, akkor eleve olyan számlákra érkezik, amelyiket egyszerűen eltüntetnek, ha termény, élelmiszer, akkor az ellopott termékeket a feketepiacon értékesítik. A küldött értékek csekély része jut el a célzottaknak.
A segélyezők igazi célja elsősorban az, hogy a hatalom stabilizálódjon és legyen elég pénz a hatalom helyi és felső szintű képviselői számára, továbbiakban is fenn tudják tartani az adott ország stabil állapotát.
Az Európai Uníó által adott támogatások rendszere Magyarországon és szerte Kelet Európában hasonlóan működik. Az Európai Únió szigorú rendszere alapján az országba juttatott több ezer milliárd forint túlnyomó többsége 2010 után csak azt a néhány száz kiválasztott embert gazdagította, akik a hatalom közelében, a nyerő csoport részeiként vannak jelen. Nem véletlen a korábbi elosztási rendszer felszámolása. 2010 után Orbán Viktor veje és barátja a legnagyobb haszonélvezője a tendereknek. Az Uniós Pénzek ellenőrzését törvényi alapon a magyar állam úgy alkotta meg, hogy lehessen számolatlanul lopni. Az ügyészség a haverok kezén van, ami az érinthetetlen emberek esetén nem indít nyomozást. Még akkor sem, amikor az Európai Unió jelentése feketén-fehéren kimutatja a lopás működését és megnevezi a felelősöket. Sajnos az Unió az általa küldött "segélyek" ellenőrzésének elmaradását nem kötötte konkrét szankciókhoz. Amikor 2018 végén meglengették azt, hogy elmaradnak az uniós kifizetések, komoly aggodalmak és zavar támadt a FIDESZ rendszerében.
Az Unió eredetileg azért szavazta meg a keleti országok támogatását, hogy ne kapjanak jobb ajánlatot az itteni hatalomra és pénzre éhes oligarchák Oroszországtól. Ettől függetlenül a magyar uralkodó osztály az Unió tagjaként törleszkedik a keleti nyitás felé, mert jól tudja, hogyha elzárják a pénzcsapot Magyarországon az Unió felől, akkor bizony Orbánnak és bandájának lőttek!
A segélyek gyakran a túlélés reményét is keltik a segélyezett ország lakosságában. A hatalom birtokosa akkor sáfárkodik jól a saját hatalmának megőrzése érdekében, ha a segélyekből jut-is-marad-is elven osztja a pénzt a támogatók szűk körének és a lakosság szélesebb néptömegeit is olyan színvonalon tartja, hogy a gazdaságot tovább tudják működtetni. A menekülő és nem dolgozó emberek előbb-utóbb kihúzzák a talajt az uralkodó autokráciák lába alól.
Demokráciában segélyt adni felesleges. Ilyen országokban a lakosság megbünteti azokat a hatalomban lévőket, akik a gazdaságot tönkreteszik és túl sok erőforrást vonnak ki a közösből, ezért ha a világgazdaság vagy egyéb körülmények megnehezítik egy országban a lakosság helyzetét, akkor azok általában összefognak és a találékonyság, az érdekérvényesítés, az egyéni és független utak létrehozzák azokat a viszonyokat, amelynek következtében normalizálódik a helyzet.
A segélyezés nagyon ritkán azonban hoz, hozhat pozitív eredményeket. Ez akkor igaz, ha az ország demokratikus, ugyanis ebben az esetben a bejövő plusz pénzek nagyobb részét kell elkölteni a közszolgáltatások fejlesztésére, mert főleg, ha a lakosság is tudja, hogy milyen és mekkora segélyek jönnek, akkor büntetik azt a kormányt, amely keveset költ belőle és többet tesz el a saját zsebébe. Ilyen sikertörténet volt a II. világháború utáni Marshall segély, amit az USA adott a nyugat európai országoknak, és amelyből nem kértek a kelet-európai országok. A Marshall segély végül is olyan nagy volt, amely 1945 és 1952 között újjáépített Európa gazdaságát és újra erősekké váltak, továbbá ellen tudtak állni a Szovjetunió csábításának is.
A segélyek gyakran politikai szerepet is játszanak. Azon felül, hogy gazdagítják és stabilizálják a helyi hatalmat céljuk gyakran az, hogy politikai engedményeket adjon a helyi hatalom a segélyező ország céljainak eléréséhez. A II. világháború után az USA volt és jelenleg is az a legnagyobb segélyező a világon. Az általa adott segélyek sok országban jelentik a helyi hatalom stabilizálását és az amerikai érdekek érvényesülését. Ilyen Pakisztán, Izrael, az arab országok egy része.
A segély mértéke több tényezőtől függhet. A nép állapotától, bár ez az utolsó a szempontok közül. A hatalmon lévő elit kis létszámától, a hatalmon lévő elit politikai aduitól és így tovább.
Az a tapasztalat, hogy a segélyek többnyire azoknak az országoknak a gazdaságát rontják, amelyek autokráciának tekinthetők és azoknak a gazdaságoknak adnak igazi segítséget, amelyek a demokratizálódás felé haladnak. Másképpen a segélyek az autokráciákat erősítik.
Hitelek - költsünk többet, mint amit megtermelünk
Ki kaphat és ki ad hitelt? Az USA a második világháború után hihetetlen méretű adósságot halmozott fel. Az utolsó két évtizedben több száz milliárd dollár az adóssága. Ennek ellenére köszöni, jól van és mivel hitelképes, ezért vesz fel további hiteleket is.
A hitelt az államok azért vesznek fel, mert többet akarnak költeni, mint amennyi bevételük van. Erre azért van szükségük, hogy az uralkodó elitet megfizessék. Akik támogatják a fennálló hatalmat. Ha valaki sokat kap, akkor a szomszédja is sokat akar kapni. Csak a természetben élő népek tudják azt, hogy annyit fogyaszthatunk, amennyit megtermelünk. Az elmúlt pár évszázad kapitalista világrendszere azt tanította meg, hogy a bővített újratermelés jelenti a gazdagságot, bár ettől a Földünk állapota rohamosan romlik - különösen az elmúlt száz évben. Ha egy állam nem tud annyi juttatást adni a hatalmon lévők támogatására, ami a saját munkája során megteremtődik, akkor hitelt vesz fel.
Melyek a hitelképes államok? Azok az államok hitelképesek, amelyekről elhiszik a befektetők, hogy a befektetett pénzüket vissza fogják kapni tőlük kamatostul. Arra a célra léteznek a különböző pénzintézetek hitelképességi mutatói hogy megmutassák, hogy melyik ország hitelképes és mennyire. Ennek alapján az Egyesült Államok kiváló hitelképességgel bír, de például Etiópia nem. Görögország, Portugália, Magyarország 2010 tájékán nagyon rossz adósnak számított. A nemzetközi hitelképességi mutatók süllyedni kezdtek. Ha egy állam eladósodik, akkor a hiteleket vissza kell fizetnie. Ehhez az kell, hogy az állam által megtermelt javak egy részét az adósságszolgálatra fordítsa és gyakran újabb hiteleket kell felvennie.
Ha az ország gazdagsága növekszik, akkor ez jó politika, és akkor is javul a hitelképessége, ha ugyanannyit fizet vissza, mint az előző évben, mert a hitel és a teljes GDP aránya javul. Furcsa mi? Ugyanannyival tartozom, mint a múlt évben, de mégis jobb adós vagyok! Sőt, egy kicsivel több hitelt is felvehet, mert az arány nem rosszabbodik így. Ez egészen addig jó, amíg adnak hitelt, illetve amíg a kamatok nem nőnek meg. 2008-ban egyik napról a másikra a kamatok az égbe nőttek és az államok a hiteleik után többszörös visszafizetési kötelezettségekkel találták szemben magukat. Az előbb említett országok és még jóval több EU-n kívüli ország hirtelen rossz adósokká váltak, amely a gazdaságaik 10-25%-os romlásával jártak. Természetesen a 2008-as világválság hatására sok országban az addigi hatalmon lévő kormányok megbuktak. Az autokráciákban voltak forradalmak (arab tavasz) és általában átrendeződések alakultak ki a világban. Csak a leggazdagabb államok vészelték át ezt az időszakot, de még az Egyesült Királyság, és Európa más államai is kénytelenek voltak veszteségeket elkönyvelni.
2010 után az USA központi bankja miatt a kamatszintek nagyon alacsonyak lettek szerte a világon. 0% közelébe kerültek, ezért megérte újra hitelt felvenni. Az Európai Unió alapszerződése a hitel szintjének maximalizálását a GDP 60%-ában és az éves deficitet a GDP 2,4%-ában maximalizálta. Az érvényes szerződések főleg a deficit túllépését komolyan szankcionálják.
Világbanki hitelek: A 2008-as világválság többek között azzal is járt, hogy a Világbank és más nemzetközi szervezetek rendkívül kedvező kamatozású és feltételű hiteleket kezdtek nyújtani Magyarországnak, mintegy 20 milliárd € értékben, amelyeket a magyar állam nem is hívott le teljesen. Mivel Magyarország a rossz adósok szégyenpadjára és a bizonytalan államok közé került, ezért az akkori Gyurcsány kormány nem tehetett mást, különben a hiteleinket nem tudtuk volna visszafizetni.
Mivel jár, ha a Világbank hitelt ad egy országnak és mivel jár ez a hatalom számára? A külső ellenőrzést a pénzügyek felett! A világbanki szakértők ilyenkor egy megállapodást készítenek elő a hitelért folyamodó állammal, amely általában az addigi gazdasági folyamatok lényeges megszorítását, ellenőrizhetőbbé tételét, átláthatóbbá tételét, ezzel párhuzamosan a demokratikus, szabad viszonyok előtérbe állítását, kikényszerítését szabják feltételül. A viszonyok megváltozását, a folyamatok lefolytatását pedig negyedévente ellenőrzik. Gyakorlatilag néhány könyvelő valamelyik távoli országból beül egy irodába és minden pénzügyi folyamatról elkéri a papírokat. Ha nem tetszik valami, akkor a Világbank megkéri a kormányt, hogy tegye meg a vállalását, mert elzárják a pénzcsapot egyik napról a másikra.
A hatalmon lévő kormányok összeszorított szájjal szokták csak engedni az ellenőrzést, mert így a támogatóknak a korrupciós kifizetőhelyeken kevesebb pénz csorog. A hatalom lábai meginognak.
2010-es évek elején Görögországnak hihetetlen méretű 100 milliárd € feletti hitelt adtak, amelynek nyomán a gazdaság helyreállt és bár a hitelek visszafizetése sokáig fog még tartani, de a viszonyok javultak. Ez alatt jó néhány párt váltotta egymást a hatalomban. Hasonló történet volt Olaszországban is.
Magyarországon a 2008-as világválság hatásait már 2008-2009-ben az akkori szocialista kormány megszenvedte, ezért is hullott a FIDESZ ölébe at 2/3-os többség. Nekik a gyorsan konszolidálódó nemzetközi helyzetben és az EU-s támogatások következtében, illetve a világbanki készenléti hiteleknek köszönhetően nem volt más dolguk, csak addig ígérgetni a világbanknak a reformokról, ameddig vissza nem lehetett mondani a következő összegek átutalását, illetve a hitelszerződést.
Utána már nem volt világbanki ellenőrzés az ország pénzügyei felett és indulhatott az akadálytalan lopás és rablás.
Adósságelengedés
Az adósságelengedés annak az eszköze, hogy újra lehessen hitelt felvenni. Amikor egy állam - egy hatalom - olyan adósságba kerül, aminek visszafizetése már biztosan nem lehetséges (és a támogatók kifizetése is bizonytalan), akkor a hitelezők két dolog közül választhatnak. Teljesen elveszítik a pénzüket, befektetésüket vagy pedig elengednek valamennyit az adósságból és utána újból mehetnek a hitelek és abból vissza lehet kapni az új hiteleket is és esetleg a korábbiakat is.
Az adósságelengedés újabb szép példája annak, hogyan lehet egy meglévő autokráciát a hatalomban tartani. Az adósságelengedés azt is lehetővé teszi, hogy a kormányok újabb hiteleket vegyenek fel és tovább tudják fizetni saját támogatóikat. Demokratikus országokban az adósságelengedés mindig együtt jár valamiféle törvényi reformmal és gyakran a kormányok is belebuknak ebbe a folyamatba, mert egyúttal gazdasági megszorításokat is vállalni kell a kormánynak. Ilyen módon demokráciában az adósságelengedés a folyamatokat jobbá teszi, autokráciában a hatalmat konzerválja.
Gazdasági mentőakciók
Ugyanaz, mint az adósságelengedés. Talán ezt nem kell magyarázni. Hogyha egy ország gazdasága bajba kerül, akkor a megsegítése nem elsősorban a tömegek érdekében történik, hanem az uralom stabilizálása érdekében. Valójában van különbség a nagy uralkodó koalíciók és a kis uralkodó koalíciók között. Diktatúrák esetén a vezető csoportokat kell ellátni elegendő pénzzel. mivel az ilyen rendszerekben kevés embert kell etetni a hatalomnak, ezért a gazdasági segítségből származó pénzt hatékonyan el lehet költeni az addigi helyzet fenntartására. Lehet, hogy egy keveset kell költeni a lecserélhetőkre is, de ők nem fognak hatékonyan fellázadni. Demokráciában a támogatói bázis nagy, sok embert kell megsegíteni, ezért sok pénz kell hozzá. Ráadásul a segítség szinte sohasem jár együtt a támogatók nagy részének a megelégedésével, így az uralkodó hatalmat a következő választások lecserélik másokra. Ez történt a Demokrata Párttal a 2008-as világválság idején és ez történt Magyarországon is, amelynek következményeként a Magyar Szocialista Párt nagyon elvesztette a hatalmat 2010-ben.
Ha rengeteg ásványkincs van - nyersanyag átok
Az adózáshoz az kell, hogy az emberek dolgozzanak. Az autokráciákban is mindenképpen működő gazdaságot kell működtetni, hogy legyen elég bevétel adóból a kiváltságosok számára. Más a helyzet akkor, hogyha az ország területén a gazdagság a föld alatt van, vagyis az ország valamiféle ásványkincsekben gazdag. Vajon miért van az, hogy azok az országok, ahol gazdag arany, gyémánt, vagy olaj kitermelés folyik általában autokráciák, diktatúrák? Szaúd Arábia, Kuvait, Afrika déli államai, Kína, Venezuela. Ezek mind diktatúrák, bőségesen bányászható kincseik vannak és diktatúrák.
A kibányászható ásványkincs egyúttal biztosíték arra, hogy az uralkodó elit hozzájusson a szükséges anyagi javakhoz. Az uralkodó osztogatja is a javakat, egyúttal a a gazdaság többi részét hagyja tönkremenni. Természetesen ez rendkívül sérülékennyé teszi az országot, hiszen ilyen módon az adott ásványkincs világpiaci ára a bevételeket is befolyásolja, de ha bőven van a kincsből, akkor ez nem számít, ahogyan a lakosság jóléte is csak másodlagos.
Az ilyen országokban gyakran a kitermelés jogát koncesszióba adják multinacionális cégeknek. Külföldiek dolgoznak az adott ipar területén, szerződött munkásként, tehát a választásokon sem ők, sem leszármazottaik semmiféle szavazattal nem bírnak. A törvényeket úgy változtatják meg, vagy alakítják ki, hogy az a kitermelésnek kedvezzenek. Más területen pedig nem kell és nem is fejlesztik a gazdaságot, inkább visszafejlesztik azt. Az uralkodó elit részére jó módot biztosítanak, a többiek meg tengődjenek ahogyan tudnak.
Mi a kapcsolat egy országban tapasztalható szegénység és az ásványkincsek gazdagsága között?
Azt gondolnánk, hogy az ásványkincsekben gazdag országok lakossága is jól él, holott ennek az ellenkezője igaz. Mivel az elitnek nem kell a lakosságot dolgoztatni, sőt néha nem is szabad, ezért az elitnek megvan mindene, ami a jólétéhez szükséges, de az átlagember szegény, sőt sokszor mélyszegénységben él. Például Angolában a legszegényebb lakosság a nemzeti össz vagyonnak csak 2%-át birtokolja. Azt gondolnánk, hogy a bőséges pénz forrás a megélhetési költségeket csökkenti. Az a helyzet, hogy a világ legdrágább fővárosa éppen Luanda, angola fővárosa. Havi 10 000$ körül van egy bérlakás a városban és ennek ellenére a víz-és áramellátás akadozhat. A bőséges pénzforrás éppen a keresletet növeli meg, ezért az árak növekednek.
A kevés nyersanyag az országok hatalmon lévő vezetőit arra kényszeríti, hogy az adó jövedelmekből, tehát a munkából szerezzék be a hatalmon maradáshoz szükséges pénzeket. A sok adóhoz, a jó munkához szabadság kell, tehát liberalizált társadalmi és politikai viszonyok. Nem véletlen, hogy Európa északi országaiban a társadalmi berendezkedés talán a legdemokratikusabb a világon - beleértve USA és más európai országokat is - hiszen például Finnországban vagy Svédországban nem nagyon van ásványi kincs, amit ki lehet könnyen termelni. A korábban említett közel-keleti diktatúrák pedig várhatóan sokáig azok maradnak - ha az olaj továbbra is fontos lesz a világnak.
A mezőgazdaság szerepe
A mezőgazdaság hagyományosan egyes országokban a gazdaság alapja. Ilyen Magyarország, Argentína és sok afrikai ország is. A mezőgazdasághoz sok földterületre van szükség, amelyet sok munkával meg kell művelni és ezért a munkajövedelem a legjellemzőbb.
A pénz elköltése
Azt gondolná az ember, hogy az adókat a modern társadalmakban azért használják, mert így a társadalom szolgáltatásait mindenki számára lehet biztosítani. Persze ilyen szerepe is van. Az adóból fizetik a közalkalmazottakat (titkosszolgálatok, katonaság, rendőrség, államigazgatás, egészségügy, oktatásügy, helyi önkormányzatok, központi szolgáltatások) és a közszolgáltatásokat. Mivel a katonák, rendőrök, tanárok, orvosok és ápolónők sokan vannak és sok embernek nyújtanak szolgáltatásokat, ezért nem kell őket túlfizetni. Demokráciában az átlag körüli vagy kicsit az alatti béreket kapnak a közszolgák, autokráciában kevesebbet.
A politikában a pénzköltés a hatalom megtartásának része.
A politika logikájából adódóan az adókat azért vetik ki, hogy a hatalom támogatóit meg lehessen jutalmazni. Az adó a társadalomban lévő jövedelmek átcsoportosításának az eszköze! Hogyan?
Az adókból költenek a nagy állami és önkormányzati beruházásokra. Ez hihetetlen lehetőség arra, hogy megjutalmazza az állam a hatalom támogatóit.
A decentralizáltan működő rendszerben mindenki egy kicsit a sajátjának érzi az általa elkölthető összegeket, ezért vigyáz rá. A közbeszerzések szabályai, az ellenőrzések sok esetben ellenőrzik a közpénzek elköltését és így nehéz extra profithoz juttatni egy-egy beruházással. Ráadásul versenyhelyzet is van. A demokráciákban az állam jobban vigyáz a pénzekre és a korrupciót is jobban bünteti.
Autokráciákban az önkormányzatoknál lévő pénzt is érdemes a központi költségvetésbe átcsoportosítani, mivel a központ így nagyobb pénzek felett diszponál. A nagyobb költések nagyobb hasznot jelenthetnek a kivételezettek szűk csoportjának. Az ellenőrzéseket a kivételezetteknél el lehet hagyni. A közbeszerzési kiírások cégre szabottak. Lehetnek fontos, állami, kiemelt nagyberuházások, amiket nem kell ellenőrizni törvény alapján.
Nem véletlen, hogy minden állami beruházás végső költsége végül 2-3x akkora összegbe kerül, mint amit az elején a tervezéskor becsülnek. A tervező emberek a becsléskor szakemberek és a valódi költségekkel számolnak, de a pályázatokat benyújtó és nyerő cégek már politikusok, vagy politikusok barátai, akik a beruházásból saját maguknak kívánnak extraprofitot termelni. Kelet Európában és persze Magyarországon is gyakorlat, hogy a pályázó fővállalkozó alvállalkozókkal dolgoztat és bár a költségek az eredetileg tisztességesen megtervezettek többszörösébe kerülnek, de sokszor az alvállalkozókat még így sem fizetik ki.
A jó gazdaság egyúttal jó politikát is jelent?
A két dolog között nincsen feltétlen összefüggés. Az egyik oldalon Kína XX. század végi és XXI. század eleji története van. Liberális gazdaság, két számjegyű növekedéssel és politikai elnyomással. Tajvan és Dél-Korea a másik véglet. Hihetetlen méretű növekedés az utolsó 50 évben és liberalizált politikai viszonyok.