Sajnos napjainkban is vannak katasztrófák, hiszen azon a bolygón, ahol élünk a földkéreg vékony és mi csak a héján mászkáló hangyáknak tűnünk. Vannak földrengések, vannak vízözönszerű esőzések, szökőárak, áradások, szárazságok.
Az egyes kormányok hogyan kezelik az időnként kialakuló rendkívüli helyzeteket? A józan ész azt parancsolná, hogyha egy katasztrófa bekövetkezik, akkor az állam azonnal a helyiek segítségére siet, enyhíti a károkat, felszámolja a hajléktalanságot és összességében segít a helyzet normalizálásában. A tapasztalat azonban teljesen mást mutat és ez is összecseng az adott társadalom demokratizáltságának mértékével.
A demokratikus államok kormányai a katasztrófák idején azonnali segítséget nyújtanak a katasztrófa sújtott területek lakóinak. Ilyen volt az USA-ban a Katrina hurrikán után New Orleans és környékének mentése, illetve Dél Indiában egy szökőár utáni helyzet kezelése. Mind a két esetben az állami szervek szinte azonnal a helyszínre vezényelték a megfelelő mennyiségű erőt és normalizálni kezdték a viszonyokat. A házukat elvesztett embereknek segítettek új házakat felhúzni, a területeket víztelenítették. Európa legtöbb országában is hasonló a helyzet egy-egy áradás vagy óriási vihar esetén. A helyi szervek szinte azonnal reagálnak és az államgépezet az erre a célra fenntartott egységeivel azonnal lépni kezd. Ha a demokratikus berendezkedésű országban az állami vezetők nem vagy csak későn nyújtanak segítséget, akkor a felelős vezetőknek általában le kell mondaniuk, vagy legkésőbb a következő választásokon elkergetik őket. A demokratikus országokban a vezetés olyan építési szabályokat hoz, amely biztosítja a földrengések, katasztrófák hatékony megelőzését. Japánban egy 6-os erősségű földrengés esetén nincsen sok sérült és halott, mert az épületek a szabályok miatt megfelelően vannak megépítve. Burmában egy ilyen földrengés több ezer ember életét kioltja. Japánban, ha a gyors vasút 10-15 perces késést szenved, akkor a közlekedési miniszter beadja a felmondását. Magyarországon ez hétköznapi esemény.
A diktatórikus országokban a katasztrófák idejében az állam magára hagyja az embereket, sőt az esetlegesen érkező segélyeket sem engedi oda hozzájuk. Ilyen volt Mianmarban egy óriási vihar, amely ledöntötte a déli tartományokban a falvakat és földönfutóvá tett százezreket. A kormány rendeletben kihirdette, hogy mindenkinek vissza kell térnie a lakhelyére, nem lehet menekülttáborokban. A segélyt szállító hajókat nem engedte kikötni. Etiópiában, amikor óriási éhínség volt egy szokatlanul sokáig tartó aszály idején és százezrek haltak éhen, az uralkodó diktatúra nem segített, mondván errefelé ez természetes. A katasztrófa miatt beérkező segélyeket általában ellopják, és a fekete piacokon értékesítik, vagyis az uralkodó hatalom zsebét tömik a segélyeket szállító konvojok.