Amikor egy diktatúra, vagy autokratikus rendszer gazdasági forrásai elapadnak (nem jön az olaj a föld alól, kifogytak a bányák, nincsenek turisták, nem jön külföldi segély, stb...) és a kedves vezető már nem tudja fizetni a kiválasztottak szűk körét két dolgot tehet, megpróbálja jobban kizsákmányolni az alattvalókat, azaz a lecserélhetőket, vagy megpróbálja a lecserélhetők szélesebb rétegeit bevonni a befolyásosak illetve a nélkülözhetetlenek csoportjaiba.
A keményebb kizsákmányolás azt jelenti, hogy csökkenti a befolyásosak létszámát. Igaz, hogy a befolyásosak luxusban éltek, de a csökkentés azt jelenti, hogy a maradék luxusban él és félelemben. Ki lesz a következő száműzött? Ilyenkor a szövetség egyre több támogatóját veszíti el, és egyre több ellensége lesz. Mivel az erőszakszervezetekben dolgozók családtagjai is előbb-utóbb a lecserélhetők közé kerülnek, ezért ezek a szervezetek is instabillá válnak. A folyamat előbb-utóbb forradalmi, erőszakos cselekedetekbe torkollik, amely mellesleg tovább apasztja a bevételeket, hiszen ilyenkor ahogyan korábban kifejtettem az emberek - a nép - egyre kevésbé tud hatékonyan dolgozni, az államgépezet korrupttá válik, a különbségek nőnek. Ha ténylegesen elfogynak a külső és belső támogatások, akkor az erőszakszervezetek bére is kétségessé válik, a hatalom megdőlése realitássá válhat.
Ha a vezető elkezdi tágítani a befolyásosak körét, vagyis olyan választásokat szervez, amely demokratikusabb hellyé teszi az országot, akkor egy ideig a megtermelt javakon osztozkodni kell, vagyis az addigi uralkodó elit - a nélkülözhetetlenek - bevételei megcsappannak. A statisztikák azt mutatják, hogy ahogyan nő a befolyásosak tábora a nélkülözhetetlenek bevételei csökkennek, majd körülbelül egy átmeneti állapot után a demokratikusabbá váló országokban az egy főre eső bevételek újra el kezdenek növekedni és az igazán demokratikusan működő országokban a befolyásosak és az akkor is létező nélkülözhetetlenek nagyobb tömegei egy főre eső bevételei elérik, sőt meghaladják az autokratikus idők bevételeit. Vagyis demokráciában az emberek jobban dolgoznak, jobban élnek. Mindenki! Ez a lényeg.
Egy gondolatkísérletben ha a lakosság 2-4 %-a nélkülözhetetlen, akkor a személyes bevételeik körülbelül addig csökkennek, ameddig el nem éri a nélkülözhetetlenek száma a 8%-ot. Utána növekszik és ha ez a szövetség körülbelül 25%-ra nő, akkor már az egy főre eső jövedelem a nélkülözhetetlenek esetében visszaáll a korábbi szintre és 30-35 % felett pedig már a korábbi szintek másfél, kétszeresére is növekszik.
A gondolatmenet fordítva is igaz: Ha az uralkodó szövetség mérete lecsökken a lakosság 30%-a alá onnan már az általános jólét zuhan és csak jelentős társadalmi rétegek jogfosztásával (elhallgattatásával, kiirtásával, stb.) lehet a nélkülözhetetlenek mértékét tovább csökkenteni.
Nagyobb szövetségek
A szélesebb alapra helyezett, demokratizálódó társadalmak jobban dolgoznak és a tagjai szabadabban kommunikálnak.
Ehhez ma már ott van az internet, Facebook, Twitter és sok egyéb oldal. Persze a politikai diktatúrák is találtak erre ellenszert, hiszen az országban lévő internet szolgáltatókat rá lehet venni egyes helyek elérhetetlenné tételére, de megvan a tiltás kijátszásának a módja. Összességében a demokratizálódási folyamatok és a gazdasági folyamatok felpörgése egymással párhuzamos és egymás nélkül nem működik.
A demokratizálódásba beleértjük a szabad, tisztességes, torzítás mentes választást, ahol ténylegesen az egy ember egy szavazat elvéhez közelít a választás elve. Jelenleg a világban sok helyen, például az Egyesült Államokban is, ez az elv nem érvényesül mindenhol, sőt a hatalmon lévők próbálják a választókörzeteket úgy manipulálni, a sajtót úgy használni, hogy ne érvényesüljön. A szövetség szélesedik, ha például bevándorlók érkeznek az országba és állampolgárokká válnak. Magyarországnak azért érdemes a határon túliakat kitömni pénzzel, mert akkor talán határon kívül maradnak, arra szavaznak, aki pénzzel támogatja őket, de valójában nincsen részük semmi olyanban, ami az országon belül meghatározná életüket. Majd hülyék lennének nem elfogadni a pénzt, amit a magyar állam ad nekik.
Mikor jön el az idő a változásra
Az olyan országokban, ahol az olajbevételek bőségesen fedezik a hatalmon lévők bevételeit, nem kell a változástól tartani. Amikor egy országban a külső támogatások megszűnnek, és az addigi gazdasági források elapadnak, akkor a diktatúra a fent vázolt dilemmák elé kerül?
Ha az uralkodó súlyos beteggé válik, vagy esetleg ténylegesen haldoklik, tehát nincsen reális esély arra, hogy a hatalmát ténylegesen gyakorolja, akkor elindul az erjedés. Az addigi hatalmi klikkek elkezdenek egymás ellen harcolni és egyfajta hatalmi vákuum jön létre. Ha a formális vezető vagy a hatalomban bent lévők felismerik, hogy itt az ideje a demokratizálódásnak, akkor lesz esélyük mindannyian tovább élniük gond nélkül, ahogyan Kelet Európában a szocialista országok kapitalistákká váltak, élükön a gorbacsovi Szovjetunióval.
A változás ideje eljön az olyan országoknál hamar, amelyek például a turizmusra támaszkodnak és más bevételi forrásuk nem nagyon van.
Az olyan országok, amelyek a mai modernizálódás idejében nem akarnak haladni a korral gazdaságilag lemaradnak, tehát a változások kikényszerülnek, ha azonban kiépítik az internet és a mobil hálózatot, akkor az emberek kommunikálni kezdenek egymással tehát megint csak elindul az erjedés.
Sokat számít az is, hogyha a diktatúrában hatalmon lévők valamilyen biztosítékot kapnak, hogy a hatalomváltás, a demokratizálódás után kiváltságaikat, vagyonukat de legalább az életüket az új hatalom megkíméli.
A változás mindenképpen eljön
Ahogyan a fák sem nőnek az égig, a vezetők is meghalnak, kiöregednek és nagyon ritka, amikor az utódaik is legalább olyan jól teljesítenek, mint az ősök. A forradalmárok is tanulnak, a technológia is fejlődik és a hatalmon lévők csak egyszer buknak el. Minél jobban feszítik a húrt, minél nagyobb feszültségek halmozódnak fel egy társadalomban, annál nagyobbat szól egy forradalmi folyamat.