A hatalomátvétel módja demokráciában
Demokráciában a hatalomnak mindig figyelembe kell vennie az őt megválasztó emberek véleményét és úgy kell politizálnia, hogy ne tudjon más jobbat ígérni. Ez azt jelenti, hogy igyekeznie kell állandó gazdasági fejlődést szervezni, a közintézményeknek működniük kell, élelmiszernek lennie kell, és egyéb jóléti intézkedéseknek megfelelőeknek kell lennie. Katasztrófahelyzetben az államnak hatékonyan azonnali segítséget kell nyújtania polgárainak.
Ha demokráciában egy kormány a választóknak nem tetsző intézkedéseket tesz, akkor a következő választáson valószínűleg lecserélik őket. Ameddig a demokrácia játékszabályai működnek és nem torzítanak semerre, addig a kormány váltása, tehát a hatalom átadása működik. Ha a helyzet nem tetszik a polgároknak és nincsenek választások, akkor a polgárok csak egyet tehetnek, kimennek az utcára tüntetni. A tüntetésre való kimenetel az egyén oldaláról nem csak a hatalom figyelmeztetése, de egzisztenciális kérdés is. A demokráciákban az eltérő vélemény kinyilvánítása nem vezet a munkahely elvesztéséhez.
Ha egy népszerűtlen intézkedés nyomán az emberek kimennek az utcára tüntetni, akkor az figyelmeztető jel a kormánynak. Normális demokráciákban, pl. egy 10 milliós országban egy 100 ezer főt számláló tüntetés intő jel. Hogy az ilyenek ne történjenek meg, a kormányok mindig egyeztetni próbálnak azokkal a szervezetekkel, akik képesek kivinni az embereket az utcára, ezért jelentős tüntetések nem is szerveződnek. Ha kimennek valamiért az utcára, az azt jelenti, hogy van olyan dolog, ami nem tetszik a nép jelentős részének, másrészt van egy olyan szervező erő, amely megszervezte a tüntetést. Egy tüntetés megszervezése pénzzel és egyéb feladatokkal jár, ezért nem spontán tüntetést csak szervezve lehet összehozni. A szervező erő lehet szakszervezet, társadalmi mozgalom vagy politikai párt. Ilyen volt 2006-ban a Gyurcsány kormány ellen szervezett, a TV székház ostroma és az utána következő folytonos ülés a Parlament előtt. Azt a FIDESZ pénzelte.
Ha a tüntetés elég nagy, elég sokáig tart és a kormány és az államfő felelősen gondolkodik - például Görögországban is - kormányváltás történik, vagy esetleg előrehozott választásokat szerveznek. Ilyenkor az ellenfél politikai mozgalmaknak lesz esélyük a változtatásra.
Szervezettség
Demokráciában a választási rendszerek megfelelősége esetén fontos, hogy a pártoknak legyen tömegtámogatásuk, ezért célszerű eljutniuk a fővároson kívül minden nagyobb és kisebb településre is. Meg kell szervezniük azt, hogy a legkisebb településen is legyenek jelen és tudják az ellenfél véleményét megjeleníteni.
Egységesség
Fontos, hogy a politikai erőknek legyenek őket támogató médiái, de legalább semleges médiák. A mai tömegkommunikáción alapuló világban az üzenetnek mindenhol egységesnek, azonosnak kell lennie, mint ezt a reklámokból is tudjuk. Az sem baj, ha a hatalomváltó szervezetekben vannak médiában, kommunikációban jártas emberek.
A kelet- és közép európai pártok helyzete azt mutatja, hogy a pártoknak nem a nagyvilág előtt kell megvitatni a problémáikat, mert az kívülről a bizonytalanság érzését kelti az emberekben. Kifelé egységes, vagy egységesnek tűnő képet kell mutatniuk. Nem jó, ha egy párt vagy pártszövetség egyik nap egy dolgot, másik nap mást mond a sajtóban.
Hitelesség
A hatalomra készülő pártoknak a hitelességet kell képviselniük. Ha a hatalmon lévő párt korrupt, akkor az ellenfelének nem szabad korruptnak látszania (bármilyen is). Ha a hatalmon lévő párt láthatólag bizonytalan, vagy nem jól kormányoz, akkor az ellenfelének ígérnie kell a problémák megoldását és a jó kormányzást. Természetesen jó ajánlatot is kell tennie a mérvadó társadalmi csoportoknak. Ez Európában a dolgozókat és a nyugdíjasokat jelentik!
Radikalizálódás
Ha van esély a hatalom békés átvételére, akkor azt az utat kell követni, mert az átlagos polgárok nem szeretik ha a "csőcselék" felborítja az ország rendjét.
Hogyan lehet megdönteni a diktatúrák hatalmát?
Diktatúrákban a helyzet lényegesen más. Az autokraták hatalomra jutásuk után, módszeresen államosítják a fontos bevételi forrásokat biztosító üzletágakat, centralizálják a sajtót, a médiákat. A hadsereget szorosan az ellenőrzésük alá vonják, igyekeznek olyan helyzetet kialakítani, hogy a hivatalostól eltérő vélemények nyilvánítása vagy egy tüntetésen való részvétel az egyénnek egyúttal egzisztenciális problémákat is okozzon. Besúgóhálózatot hoznak létre, vagy mint Észak-Koreában önfeljelentéseket kell tenni az embereknek. Magyarországon 1990 előtt minden tömbházban a házmester egyúttal a hivatalos besúgó is volt.
A társadalmi szervezkedés legkisebb csíráit elfojtja a diktatúra. Nem engedi, hogy az emberek egymással kicseréljék gondolataikat, főleg a hatalomkritikus gondolataikat. Ha a rendőrség és a hadsereg is a hatalom pártján van - fizetik őket rendesen - akkor az erőszakszervezetek bevethetők az esetleges megmozdulások ellen is. Ezek fényében a diktatúrákat választások útján nem lehet megdönteni.
A diktatúrában a választások nem szabadok, nem tisztességesek. Ezen az úton nem lehet megdönteni diktatúrát. A diktatúra még akkor is, amikor ad a látszatra bármikor meg tudja oly módon változtatni a választási törvényeket, hogy azok neki kedvezzenek. A szabad választásokat csak a demokratikus szabadságjogok biztosítása után érdemes megtartani.
Mégis mi vezethet a diktatúrák megdöntéséhez?
A triviális eset, amikor nyilvánossá válik, hogy a diktátor hatalma meggyengült. Elfogyott a pénz, tehát nem tudja fizetni az erőszakszervezeteket (a hadsereg tagjai is állampolgárok!), halálosan megbetegedett, valamelyik katonai vezető dezertál, stb. Ilyenkor az addigi támogatók elkezdenek számolni és ha valós veszélynek érzik, hogy változik a hatalom birtokosa, akkor szépen kihátrálnak a diktátor mögül.
Romániában 1990-ben a Causescu diktatúra során az ország nem volt képes fizetni a támogatókat és a diktátor hatalma megingott. A párt második vonala elkezdett dolgozni a leváltásán.
Nem annyira ritka eset az, amikor egy természeti katasztrófa, például földrengés vagy hurrikán csap le egy országban és az okozza a diktatúra megrendülését. Ha a javait elvesztő lakosság menekülttáborokba kényszerül a társadalom tagjai összejönnek nagy tömegben, megbeszélhetik problémáikat és meg tudják szervezni az ellenálló sejteket. A túlélők már nem gondolkodnak egzisztenciális kérdéseken, főleg ha az állam nem segíti őket ebben a helyzetben. Ilyenkor lehet egy "robbanékony elegy", amely felkel a hatalom ellen, folyamatosan tüntet, összeverekedik a rendőrökkel, a hadsereggel, akik valójában egyetértenek a tüntetőkkel és egy idő múlva félreállnak.
Így lett vége Irakban a sah hatalmának 1979-ben, illetve ilyen dolgok vezettek 2010 környékén Egyiptomban Mubarak megdöntéséhez. Egy elhúzódó országos tüntetéssorozat esélyt ad a hatalom megdöntésére.