Kik és miért építenek óriási stadionokat?
Kenyér és cirkusz
Már a római császárok is vallották azt a nézetet, hogy a népnek kenyér és cirkusz kell.
Az átlagember - a lecserélhetők - akik a mindennapi robotban elfásulnak és azt tudják csak, hogy nekik holnap sem lesz jobb, mint amilyen tegnap volt miért is dolgoznának inuk szakadtáig, ha nem látnak maguk előtt egy célt? Ha nincs cél, akkor majd találnak maguknak és gondolkozni kezdenek a világ igazságtalanságairól és végül fellázadnak.
Adjunk nekik célt! Lehetőleg olyan célt tűzzünk ki, amit olcsón meg lehet valósítani, amely elveszi az emberek figyelmét a nyomorúságukról. Minden diktatúra a magáévá tette azt a gondolatot, hogy legyen az évnek több olyan napja, amikor valami látványos, valami lelkesítő történik a napi roboton kívül. Olyan dolgot kell tervezni, amely egyúttal ünnepnapként is funkcionál.
A római korban ilyenek voltak a gladiátor versenyek, amelyeken állatok, rabszolgák ölték egymást sokszor több tízezer ember jelenlétében, akiknek a porondról sokszor kenyeret hajigáltak fel a tribünre. Miközben a porondon mentek a véres jelenetek az emberek jól szórakoztak és elfelejtették, hogy előzőn napon is robotoltak vagy 10 órát és másnap is fognak robotolni ugyanennyit. ennek érdekében majd minden nagyobb városban épültek olyan arénák, mint például a római Colosseum, ahol 40-50 ezer ember tudta megnézni az öldöklést.
A középkorban a lovagi játékok vonzották az embereket, ahol azért kevesebb ember volt, hiszen nem voltak olyan nagy városok, mint korábban Róma, de a látvány, amikor egy páncélos vitéz leesik a lóról elégtétellel töltötte meg a pórnép lelkét, hiszen lám-lám az uraság is eleshet. Ebben a korban azért az uralkodók nem voltak arányaiban olyan gazdagok, mint az ókorban a római császár, így nem is építettek olyan nagy arénákat. A versenyek a királyi várak falai között vagy a városok főterén voltak.
A középkor második felében talán az arab világnak köszönhetően spanyolország területén divatba jöttek a bikaviadalok, amelyekhez szintén meglehetősen nagy arénák épültek. Valójában ebben a korban is a cirkusz volt a fő indok, hogy miért kell ilyen rendezvényeket szervezni.
Az állam - politikai rendszer nagysága
A XX. század nagy vívmánya volt, hogy Adolf Hitler megrendezte az Olimpiát a náci Németországban. Ezt a rendezvényt alapvetően azért rendezte, hogy a Harmadik Birodalom nagyságát, nagyszerűségét hirdesse és egyáltalán egy kulisszát biztosítson a világ felé a náci Németországról. Ebben az esetben is a rendezvény láthatólag a külföldnek szólt, de valójában a német népnek - a lecserélhetőknek. Hitlernek az volt fontos, hogy a nép figyelmét elterelje a hadi költésekről, az ellentmondásokról és a furcsa döntésekről, hiszen az olimpia jó dolog, amiről lehet beszélni. Nem utolsó sorban az olimpia megrendezéséhez szükséges építeni sportpályákat, sport csarnokokat, stadionokat, ahol azután lehet nagy tömegrendezvényeket rendezni.
A XX. században a Szovjetunió is rendezett olimpiát, amelyre nagyon készültek, de a hidegháború egy kicsit áthúzta a számításaikat. Az olimpia minden esetben veszteséges az államnak - lásd az Athénban a 2004-ben megrendezett olimpiát - mivel a kisebb államok csak kölcsönből tudnak finanszírozni egy ilyen rendezvényt a sok szükséges építendő sportpálya miatt. Az állam által felvett kölcsönök azokhoz az építő cégekhez vándorolnak, akik a létesítményeket megépítik, ezáltal ezek a cégek évekig kapnak finanszírozást és jó jövedelmeket termelnek a tulajdonosaiknak. Gyakori, hogy az eredetileg megbecsült összeg duplájába triplájába kerül egy rendezvény, mert menet közben a cégek különböző ürügyekkel árat emelnek és az állam, a megrendelő ezt szívesen oda is adja. Az a politikai vezetést általában nem érdekli, hogy a kölcsönöket a kölcsönfelvevő népnek kell visszafizetni és nem azoknak a cégeknek, akik építenek. Mivel az építők kiválasztása az ilyen jellegű rendezvények esetén kissé meghekkelt közbeszerzéseken történik, ezért a pályázat kiírójának kedves cégek nyerik. Lássuk, mi is ez?
Pénzszivattyú
Óriási kötelezettségvállalás az állam részéről, kölcsönök felvétele, baráti (haveri) cégek megbízása a pénzek elköltésére, az állam az adókból - vagyis a nép pénzéből - visszafizeti. Ez tisztán a jövedelmek átcsoportosítása, hiszen a jövedelmeket a nép termeli, és az állam a pénzeket átcsoportosítja a vállalkozóknak, a hatalmon lévők kedvezményezettjeinek. Ez röviden: Pénzszivattyú.
Kivétel volt a londoni olimpia 2012-ben, mert azt olyan üzleti számítások előzték meg, amelynek eredményeként az olimpia legalább nullszaldós lett a rendezőknek, tehát az Egyesült Királyság polgárai végül nem jártak rosszul. Milyen államforma, politikai berendezkedés van arrafelé? Ja demokrácia. Az egyik legrégibb Európában.
A 2010 utáni években a magyar állam szeretett volna olimpiát rendezni majd, de egy állampolgári kezdeményezés nyomán olyan felzúdulás keletkezett, amely elmosta a kezdeményezést. Miért? Az elmúlt években Magyarországon megrendezett vízes világbajnokság az eredetileg tervett 30-50 milliárd Ft helxett több, mint 150-200 milliárdba került, mivel a baráti cégek így árazták be a munkákat, ráadásul nem is készültek el időre. ezzel fizette ki a nélkülözhetetlenek egy csoportját az uralkodó politika.
A XX. században a Közép és Kelet- Európai Államok mind sokat áldoztak sportokra. Talán erejükön felül is. Miért?
A haverok (nélkülözhetetlenek) kifizetése
Az építőipar kedvelt kifizetőhelye a politikusok barátai részére. A XX. században az olasz maffia rengeteg infrastruktúrát épített - gyakorlatilag az összes autópályát - ahogyan az elmúlt évtizedekben Magyarországon minden kormány épített és épít sok autópályát. Persze autópályára a modern világban szükség van. A magyar autópályák építési költsége mindig legalább 1,5 - 2 szer annyiba kerül, mint a környező országokban, pedig Magyarország tulajdonképpen sík vidék és nagyon kevés híd és alagút kell egy autópálya megépítéséhez. Nyilvánvalóan ez is a baráti cégek kifizetőhelye.
De térjünk vissza a sportcélú építésekhez.
A sportoló a modern kor gladiátora
Mivel ma már nem nagyon lehet ölni állatokat és emberek sem gyilkolhatják egymást, ezért a gladiátorok helyett a foci és az úgynevezett látványsportok azok, amelyekkel lehet cirkuszt adni a népnek. Foci, kézilabda, kosárlabda, stb... Ezek olyan sportok, amelyekben gladiátorok akarják legyőzni az ellenfeleiket és ezt sokaknak kell nézni, tehát kellenek nagy stadionok is, ahol ezeknek a csatáknak a szemlélői üldögélhetnek. Ez még akkor is cirkusznak számít, hogyha egy helyi csapat játszik, aminek semmi esélye jó eredményeket elérni a bajnokságokban.
Mi a helyzet akkor, hogyha olyan sportlétesítményeket építenek, amelyeket aztán az építtető nem tud fenntartani? A 2004-es Athéni olimpia sportlétesítményeiről készült egy dokumentumfilm a 2000-es évek végén. A filmben bemutatták, hogy az olimpiára készített létesítmények 70-80%-a romokban hever, senki sem tudja fenntartani, nem használják. Egyértelmű hogyha egy sportlétesítmény átadása utána működtetése nem megoldható, akkor magára a létesítményre semmi szüksége nem volt az adott településnek, városrésznek, országrésznek és egyértelműen néhány ember - tipikusan a politikai hatalom tüzéhez közel melegedő emberek - kifizetésének módja volt a létesítmény megépítése.
Ez az oka annak, hogy különböző, egyébként normális és elfogadható indokok esetén sem költenek pénzt az uralkodó hatalmasok egészségügyre, oktatásra, a munkanélküliséggel kapcsolatos helyzetre, a szegények helyzetének jobbá tételére, hogyha a nélkülözhetetlenek pénzének kifizetését kellene megcsapolni. Ez a hatalmon lévő politikus újraválasztási esélyeit rontaná már középtávon is.